„Figyelj, leányom, nézz, fordítsd ide füled,
feledd el népedet és atyádnak házát!
A király kívánja szépségedet,
ő urad neked, közeledj hát odaadón!”
(Zsolt 45, 11-12)
VÉGTELEN
Kutatom lényed,
keresem az arcod,
formálom emberarcúvá
a mindenséget.
Fogódznék, karom
Feléd réved,
Benned a végtelen
titok egyszerűsége.
Kiáltanék, látom
hatalmas kezed,
titkaid egyikét a
mentő kegyelmet.
Engedd kérni,
hogy megérteni
éljek, elémtárt
végtelenséged.
(Sz. Gy. I.)
Oly szép, amikor egy családban
azt mondjuk: gyermeket várunk.
Megrendítően nagy,
– s hála érte, ha boldogító is egyben, –
eseményről szól, e két szép magyar szó!
Ezen a karácsonyon
Jézus Krisztus szeretne
a mi szívünkben megszületni.
A karácsonyt nem az
ember találta ki!
Érthetetlen is, – hogy hogyan lehet
karácsonyról Jézus Krisztus nélkül beszélni!
Nélküle a karácsony giccs halmaz,
a lényeg teljes eltorzítása.
A nagy kérdése az Ünnepnek,
hogy a betlehemi éjszakában felkínált
isteni szeretetet
elfogadom, – vagy visszautasítom.
Ki tudja, talán még ennél is rosszabb,
ha úgy teszek, mintha elfogadnám,
– de nem élem!
Vigyázzunk!
S még van pár napunk!
Készüljünk tudatosan!
S ne feledjük, – a Karácsonyunk olyan lesz,
amilyen az adventünk volt.
Rendezzük, – Istennel való kapcsolatunkat…
Figyelj leány, – nézd, fordítsd ide füled!
Advent idején különösen értelmezhetjük
a Szűzanyára, –
de saját magunkra is.
Hiszen az Úristen közelít
minden egyes emberhez.
(Csukor Árpád)
BÁRDOS LAJOS: AUDI FILIA