„Az Isten szeretete abban nyilvánul meg bennünk,
hogy az Isten elküldte a világba egyszülött Fiát,
hogy általa éljünk. A szeretet nem abban áll,
hogy mi szeretjük Istent,
hanem hogy ő szeret minket,
és elküldte a Fiát bűneinkért
engesztelésül.” (1Jn 4, 9-10)
Angyali kórus dalolása hallik,
himnuszuk hangja új korokat hirdet:
Jó Atyánk, Néked odafenn dicsőség,
s béke a földön.
Kisdedként fekszel, Ura a világnak,
tiszta gyümölcse makulátlan méhnek,
Krisztus, a győztes szeretet
hatalmát hozd le a földre.
(himnusz)
Sok mindenre voltak jók és alkalmasok
ezek az adventi napok.
Arra, – többek között, – hogy próbáljunk
tiszta értékrendet kialakítani magunkban.
Szükséges, hogy tiszta és
világos elveink legyenek.
Az, hogy „nekem legyen jó, –
a többi nem számít” – elv, –
nagyon kevés az értékrendek sorában.
Felelősek vagyunk, nem csak önmagunkért,
hanem másokért is.
Jó és üdvös, hogy erre az évenként
vissza-vissza térő adventek,
lehetőséget nyújtanak.
Hisz évről évre tisztábbak, jobbak,
igazabbak kell legyünk.
Be kell lássuk, hogy tiszta értékrendhez
való ragaszkodás nélkül Istenre vágyó ember,
– akit a Kisded, már a Jászolból megszólít, –
nem élhet!
Sem önmagában, sem a családjában,
sem édes hazájában, – sem sehol a világon.
S ha jobban belegondolunk,
– így élni, – nem is olyan nehéz.
(Csukor Árpád)