Szeplőtelen Fogantatás ünnepe – December 8.

1. A Szeplőtelen Szűz ünnepe tökéletes összhangban van adventtel. Miközben az Egyház a Megváltó eljövetelére készülődik, nagyon is méltányos, hogy Arra gondoljunk, aki bűn nélkül fogantatott, hogy a Megváltó édesanyja legyen.

Az Üdvözítőre vonatkozó ígéret magában foglalja a Szent Szűzre vonatkozó ígéretet is. Isten, miután megátkozta a kísértő kígyót, kijelentette: „Ellenkezést vetek közéd és az asszony közé, a te ivadékod és az ő ivadéka közé. Ő – az ivadék – széttiporja fejedet, te meg a sarkát veszed célba” (Ter 3, 15). Máriával kezdődik meg az asszony és a kígyó ivadéka közötti harc. A küzdelem gigantikus méretűvé válik, a győzelem pedig akkor születik meg, amikor Mária „ivadéka”, Jézus megjelenik a világban, és halálával lerombolja a bűnt. Mária hivatása így az üdvösségtörténet központjában helyezkedik el. Ő a Megváltó édesanyja, s ugyanakkor az első megváltott, aki Jézus érdemei által mentes volt a bűn árnyékától.

A Szeplőtelen kiváltsága elsősorban mégsem abban áll, hogy léte első pillanatától kezdve mentes volt a bűntől, hanem még inkább abban, hogy kegyelemmel teljes volt. „Jézus Anyja hozta világra a mindent megújító Életet, Isten pedig megajándékozta őt nagy méltóságához illő adományokkal… A názáreti Szűz fogantatásának első pillanatától teljességgel egyedülálló szentség ajándékával tündökölt” (LG 56). Gábor angyal köszöntése – „Üdvözlégy, kegyelemmel teljes, az Úr van teveled” (Lk 1, 28) Mária szeplőtelen fogantatásának legvilágosabb bizonyítéka. Mária nem volna teljes értelemben „kegyelemmel teljes”, ha csak egy pillanatra is érintette volna a bűn.

A Szent Szűz tehát olyan kegyelmi gazdagsággal kezdte meg földi létét, amely messze felülmúlja azt a gazdagságot, amit a legnagyobb szentek életük végére elértek. Ha meg még megfontoljuk Isten iránti abszolút hűségét és készségét, megsejthetjük, hogy Mária a szeretet és a kommunió milyen magaslataira jutott el: „messze fölötte áll minden mennyei és földi teremtménynek” (LG 53).

2. A Máriát kegyelemmel teljesnek bemutató evangéliumi szakaszhoz csatlakozik Szent Pálnak az Efezusiakhoz intézett levele. „Áldott legyen az Isten…, aki Krisztusban minden lelki áldással megáldott minket fönn az égben. Mert őbenne választott ki bennünket a világ teremtése előtt, hogy szentek és feddhetetlenek legyünk előtte, … hogy magasztaljuk felséges kegyelmét” (1, 3-6).

Isten áldásában és kiválasztásában a Szent: Szűz foglalja el az első helyet, ő ugyanis az egyetlen, abszolút értelemben vett szent és szeplőtelen teremtmény. Máriában hozta meg az isteni áldás a legszebb és a legtökéletesebb gyümölcsöt. Ennek nemcsak azért kellett így történnie, mivel Krisztus érdemeire való tekintettel Őbenne áldott és kiválasztott volt, hanem Krisztusra való tekintettel is, akinek édesanyja lett.

Ma az Egyház azt kéri gyermekeitől, dicsérjék Istent mindazért a csodáért, amit ebben az alázatos Szűzben véghez vitt: „Énekeljetek az Úrnak új éneket, mert csodadolgokat cselekedett” (Válaszos zsoltár). E csoda megszakította az Ádám valamennyi fiát megkötöző eredeti bűn láncát, és Máriában, már Jézus születése és az üdvösségmű történelmi beteljesedése előtt, létrehozta az üdvösséget.

A názáreti Szűz így megnyitja a megváltottak sorát; vele kezdődik meg az üdvösségtörténet; ebben ő maga is közreműködik, amikor Azt szüli a világra, aki minden embert üdvözíteni fog. Aki hisz az Üdvözítőben, Máriát követi. Mária után és az ő közvetítésével kaptak áldást a „Krisztusban” kiválasztottak, hogy „szentek és feddhetetlenek legyenek… a szeretetben”.
Ez az isteni terv egyedülálló és kivételes teljességgel Máriában valósult meg, de az Isten által meghatározott mértékben minden egyes hívőben is valóra kell válnia. A kereszténynek ezért tehát nincs más feladata, mint hogy életét a Szeplőtelen Szűzéhez alakítsa, utánozza őt a kegyelem iránti hűségben, az Isten iránti állandó nyitottságban és készségben.

S amint Máriában a kegyelem teljessége az Isten és az emberek iránti szeretetben virágzott ki, a kegyelem által ugyanígy kell növekednie minden hívőben az Isten és az emberek iránti szeretetnek a Magasságbeli dicsőségére és az Egyház javára.

Bizony méltó és illő, Mindenható Isten, hogy neked hálát adjunk, és segítségeddel megünnepeljük a Boldogságos Szűz Mária ünnepét. Áldozatából szökkent szárba az a virág, aki aztán az angyalok Kenyerével táplál minket. Éva a halál almáját nyelte le, Mária viszont visszaadta nekünk az Üdvözítő édes gyümölcsét. Mennyire különböznek a kígyó és Mária tettei! Az elsőből méreg fakadt, ami elválasztott minket Istentől, a másik viszont megválasztásunk misztériumainak kezdetét jelentette. Éva által a kísértő gonoszsága kerekedett felül, Mária kegyelmében viszont a fölséges Üdvözítő szerzett magának munkatársat. Éva a bűnnel megölte saját ivadékát, aki viszont a Teremtő kegyelméből Máriában újjáéledt. Isten így megszabadítja az emberi természetet a rabszolgaságtól, és visszaállítja annak ősi szabadságát. Amit elvesztettünk közös atyánkban, Ádámban, azt visszanyertük Krisztusban.

                                                                           Ambroziánus prefáció