Az én Jézusom a Krisztus, aki az Őt követőknek,
hegyi beszédében ezt mondta:
„Ne gondoljátok, hogy megszüntetni jöttem
a törvényt vagy a prófétákat.
Nem megszüntetni jöttem,
hanem teljessé tenni.” (Mt 5, 17)
Az értelmét használó ember,
fel kell fedezze a világban rejlő szépség mellett
különös módon jelenlevő rendet és rendezettséget.
A hívő ember pedig ezenfelül úgy látja,
ez a szabályszerűsége önmagától nem alakulhatott ki.
Szükségszerű hogy egy végtelenül értelmes
és cselekvésében mindenható szellemi Lény, – Isten, –
határozta el és teremtette meg.
Ahogyan ezt ma mondjuk, – kódolta bele,
a rend alapjául szolgáló törvényeket.
A szabad akarattal rendelkező ember
szembefordul ezzel,
és saját világot akar létrehozni,
saját törvényeivel.
Ez az ember tragédiája.
Közösségében és egyéni életében is,
bűnbeesése, – pontosan erről szól.
Eredménye csak a rend felborulása lehet.
Jézus Krisztus a teremtett világ újjáteremtése,
a bűnbe esett ember újjászületése
érdekében jött e világba.
Hogy új törvényt hozzon, a szeretet törvényét.
A szívbe írt törvényt,
a szabadság törvényét, – ami örök törvény.
Bibliai szóhasználattal az Újszövetség törvényét.
A szeretetnek ez a törvénye sohasem
valami kényszerítő erőként nehezedik ránk.
Ez az újszövetségi ember szívéből feltörő vágy.
Ezt kellene minél inkább felszínre hozza önmagában.
Nem csupán érzelgős elfogadással,
hanem tetteiben is megnyilvánuló
alapállásban, – Istene és az embertárs felé.
Jézus Krisztus eljött és életében,
valamint értünk szenvedett halálában,
elénk élte az önfeláldozó szeretetet.
Azért, hogy mi is, – az új szövetségnek
és a beteljesített törvénynek emberei, –
a szeretetnek belső törvénye szerint
tudjuk leélni életünket.
Ennek a gondolatnak fényében
kell értelmezzük Jézus szavait:
nem megszüntetni jöttem a törvényt,
hanem teljessé tenni!
Újra és újra fel kell fedezzük
a jóságos Isten eredeti szándékát.
Rátalálni a jézusi szeretet
mindent felülmúló parancsára.
Így tudjuk megvalósítani életünkben
az Isten, a felebarát,
és az önmagunk felé irányuló Szeretetet!
Szép vasárnapot!
(Csukor Árpád)