Az én Jézusom a Krisztus, aki a szamariai
asszonnyal beszélgetve mondja:
„Elérkezik az óra, s már itt is van,
amikor igazi imádók lélekben és igazságban
imádják az Atyát.
Mert az Atya ilyen imádókat akar.” (Jn 4, 23)
Jézus a lényegre mutat rá.
Isten az igaz imádókat szereti.
Olyanokat, akik lélekben és igazságban
keresik és imádják az Istent.
Istennek lélekben történő imádata
akkor valósul meg, amikor
elégedettek vagyunk azzal,
amit ad és mindenért hálát adunk.
Amikor elfogadjuk Isten tervét,
melyet életünkről készített.
Ekkor már életünk, – szó szerint, –
dicsőíti, – imádja az Urat.
Amikor már nem kéréseinkkel
ostromoljuk Őt.
Nem múltunk miatt zúgolódunk,
és nem jövőnk felől aggódunk.
Teljes békesség tölti be ekkor szívünket.
Jövőnk az Istené,
– mi pedig szabadok vagyunk!
S ez a szabadság eredményezi,
hogy törődhessünk másokkal,
– rájuk figyelve.
Hogy szolgáljuk, szeressük, biztassuk azokat,
akiket ránk bíz az Isten.
Ez értelmünk, szívünk és lelkünk
felemelése Istenhez.
A szívünk mélyéből fakadó imádságra
és az értelmünknek Istenünkbe való
belekapaszkodására mondhatjuk,
hogy lélekben
és Lélekkel való az imádkozásunk.
Mit jelent igazságban imádkozni?
Igazságban imájuk az Urat, – amikor
imádságunk nem áll szemben életünkkel.
Mert életünkben Isten parancsainak
teljesítésére törekszünk.
Amikor jócselekedeteink vannak.
Hiszen az ember kettősség: test és lélek.
Amikor az ember értelme és szíve
szent áhítatban Istennél van az imádság idején,
teste pedig a parancsok megtartásán fáradozik.
Ekkor valósul meg az igazi imádás.
Ekkor mondhatjuk, hogy
lélekben és igazságban imádjuk az Istent.
Senki nem tudja az Atyát
lélekben és igazságban imádni,
ha csak eszével és szívével imádkozik,
teste pedig közben nem törekszik
Isten parancsainak megtartására.
Az igazságot, –
Isten parancsainak teljesítése jelenti.
Ezt mondja az Írás is:
„Minden parancsod igazság” (Zsolt 119, 86)
Ez az Igazság,
– a lélekben és igazságban való imádásunk
tegye széppé vasárnapunkat!
(Csukor Árpád)
Vasárnapi ajándék: Kezek keresztútja