Az én Jézusom a Krisztus, – „Abban az időben
így szólt tanítványaihoz: Amikor az Emberfia
eljön az ő dicsőségében,
összes angyalának kíséretében,
és helyet foglal dicsőséges trónusán,
akkor minden nemzet
összesereglik előtte…” (Mt 25, 31)
Mert Király Ő, aki Szent Szívével,
– a lándzsával átszúrttal, –
áll a bűnében haldokló világ felett.
Az ember képtelen kiheverni
a háborúk rengéseit,
az eszmék és forradalmak émelyét, –
az újra és újra
vérükben vonagló emberek kínjait.
S onnan, – a bűnök mélységeinek
sötétjéből kiált fel a magas Fényre:
Krisztusunk!
Bár százszor és ezerszer megtagadtunk,
Te vagy a Királyunk!
Emberbűnben s gyötrelemben
Hozzád kiáltunk!
Irgalmazz! – Mi már irgalmazni,
még magunknak sem tudunk.
Uralkodj felettünk!
Hisz magunkon, – uralkodni nem tudunk.
Nézz le ránk,
Töviskoronás Fejednek
kegyes szép szemeivel!
Könyörülve rajtunk, – uralkodj felettünk!
Hisz testvérünk, – egy vagy közülünk!
Simogató szigoroddal nézz mirajtunk végig!
Türelmed rózsájával várj miránk.
Öleld magadhoz, – szelíd Király, –
őrült századunkat.
Tekintsd a Hozzád imádkozók
végtelen zsoltárénekét!
Új tavasznak ők esdik ki szép ígéretét.
Áldásod adjon világunknak új kikeletet!
Az életnek új és dús kalásza
borítson el mindeneket!
S nyissa fel az évezredeknek
ősi himnuszát:
„A Királyt, akinek mindenek élnek,
jöjjetek, imádjuk!”
Az egyházi év végén egy külön ünneppel
emlékezünk arra,
hogy mennyei Atyánk Jézust állította
életünk csúcsára. Őt tette a mindenségnek,
életünknek Urává, Királyává.
Egyedül csak Krisztusunk királyi jogainak
elismerése változtathat a világnak
mai, – oly szomorú helyzetén.
Csak ez lehet orvossága
a világ hatalmas tévedéseinek,
mindent romba dönteni akaró igyekvésének.
Krisztus király felé kell fordulnunk
kegyelmét kérve, hogy Isten országának
egyedül üdvözítő programját
meg tudjuk valósítani.
Valósággá téve azt a mások javára
és a magunk örömére, – boldogságára!
Szép ünnepet!
(Csukor Árpád)