Az én Jézusom a Krisztus, aki a mai
evangéliumban ismét olyant mond,
amit ha felületesen nézünk
nem könnyű örömhírnek vennünk,
mert kifejezetten fenyegető beszéd:
„Ha nem tartotok bűnbánatot,
… elvesztek ti is mindnyájan!”
De éppen a felénk szóló határozott
figyelmeztetés erejében van számunkra
az öröm. Mert ha megfogadjuk szavát.
biztosítva van üdvösségünk.
A megtérés vagy annak elutasítása
pontosan az élet vagy a halál választását,
tehát az ember örök sorsát, üdvösségét,
vagy ezzel ellenkező esetben,
kárhozatra kerülését jelenti.
Az ember számára a legnagyobb veszély
a bűn, – mert ez a léleknek halála.
Tehát ha valaki nem hajlandó
a bűnnel való szakításra és bűnében marad,
annak ezzel eldől sorsa, – elveszíti üdvösségét.
Ezzel kapcsolatban Jézusunk nagyon határozott,
sőt fenyegető hangnemet használ
mert rá akar bennünket döbbenteni
mérhetetlenül nagy felelősségünkre.
Az ember pedig nem halogathatja döntését,
minél előbb meg kell tennie.
A halogatás minden esetben végleges lehet.
Mert Isten türelme ugyan végtelen,
de a mi időnk rövidre szabott.
Ha az ember őszintén tekint szíve mélyébe,
észlelnie kell,
hogy sajnos rosszra hajló és bűnös.
Ugyanakkor ezt nem könnyű belátnia.
Ezért azután egyszerűen el sem ismeri Istent.
Ezzel tagadja meg létének
végső célra való irányultságát.
Szétrombolva ezzel egyúttal saját belső rendjét.
Be kellene lássa, – minden bajunk forrása a bűn.
Ha viszont így van, – akkor éppen ezt kellene
kiküszöbölnie az életből.
A bűnbánattal, – az őszinte megtéréssel.
Ősszüleink bűne által lépett a világba a bűn.
Azóta énünk legmélyén lakik.
És nem csak emiatt, de személyes
felelősségünk révén is bűnösök vagyunk.
Valamennyien a bűn rabjai.
Ezáltal az Istentől való
elszakítottság állapotában élünk.
Isten pedig szeretettel és irgalommal
hív mindnyájunkat,
hogy újra közösségre lépjünk Vele.
Ha meg akarjuk szüntetni ezt az Istentől való
elszakítottság állapotát,
akkor minél előbb meg kell térjünk!
Egy teljes életünkön átívelő megtéréssel.
És az egész életünk során
újra és újra felindított bűnbánattal.
Ezért olyan jelentős és fontos
a megtérés és a bűnbánat.
Jézus ezért figyelmeztet rá bennünket
ilyen fenyegető határozottsággal.
Különösen a húsvétra való készületünk idején,
– nagyböjtben, –
de valójában teljes életünkön át.
Nagyfokú önismeret, őszinteség kell ahhoz,
hogy valaki beismerje bűnös voltát.
Igazi alázat ahhoz, hogy ki tudja mondani
a bocsánatot kérő szavakat.
Mindannyian cipelünk magunkkal hibákat,
gyengeségeket és bűnöket életünkön át.
Sőt úgy tűnik, hiába törekszünk leküzdésére,
mert azok végig kísérnek bennünket.
Istenünk pontosan tudja ezt.
Ő szerető irgalmában a változásra
és megújulásra tett erőfeszítéseinket nézi.
Hinnünk kell mégis az eredményben,
úgy mint ahogy maga Isten is hisz bennünk!
(Csukor Árpád)
Fotó: agraroldal.hu
