Az én Jézusom a Krisztus, kinek ajkáról
ismét olyan figyelmeztetés hangzik el,
mely mindnyájunknak szól,
kik oly sokszor ítélünk el másokat.
„Én sem ítéllek el.
Menj, és többé ne vétkezzél!” (Jn 8, 11)
Különleges szavakat mond Jézus!
Bűnöshöz szól, aki vétkezett,
és mégsem ítéli el őt.
Lehajol hozzá, hogy felemelje,
de ugyanakkor
itt még nincs vége a történetnek.
Határozott felszólítással engedi el a bűnöst.
Kéri, hogy többé ne vétkezzen.
Felmentő ítélete vezeti a nőt, – megtérésre.
Ha jobban belegondolunk ebbe, és
képesek vagyunk ezt magunkra alkalmazni,
akkor rádöbbenhetünk,
hogy nagyon erősek ezek a szavak.
Többé ne vétkezz!
Lehetséges az, amit elvár Jézus?
Képes ember, – ennyire újjászületni?
Elhagyni minden bűnt?
Valójában azt kérte a bűnös nőtől,
akar-e teljes szívéből tetszeni Istennek.
Akarja-e, hogy a továbbiakban
ne a sötétségé,
a világosságé legyen élete.
Az Irgalmas Isten teszi ezt
a bűnös emberrel.
Az emberi rosszindulat,
a mások feletti ítélkezés,
a könyörtelen megtorlás
elvész ezen a síkon.
Átadja helyét a megbocsátásnak.
A könyörtelenség kövei kihullnak
a könyörtelenek kezeiből.
Jézus jól tudja,
hogy minden bűn megbocsátható.
Ő az, aki teljesen ismeri
az isteni Irgalmasságot.
Ellenfeleivel nem vitázik, – hallgat.
A porba ír. Talán a vádlók vétkeit.
S tudatja velük,
ők ugyanúgy bűnösök,
mint az iderángatott nő.
S amikor magukra maradnak,
a nőt szeretettel emeli fel a porból.
Valójában a bűnből emeli ki,
és egy tiszta úton indítja el,
az irgalomnak üdvözítő útján.
Vegyük az embert,
akit valóban bántanak elkövetett bűnei.
El tudjuk képzelni örömét,
amikor hallja
feléje hangzani Jézus mondatát?
Menj békével, de többé ne vétkezzél!
Ez az ember rádöbben arra,
ha vádolja is szíve,
Isten szeretete nagyobb nála!
Az emberré lett Isten így hajol le hozzánk.
Ő szent marad és szembesít minket azzal,
hogy mi bűnösök vagyunk.
De bűneinket Ő magára vette,
és így szerez nekünk megváltást.
Meghalt értünk a kereszten.
A bűnöst nem alázta a porba,
megmentésére jött és felemelésére.
Nagyböjtünk a bűnbánat ideje.
Bűneink megbánására Isten iránti
szeretetünk kell, hogy indítson.
Ő szeretettel bocsát meg nekünk.
Nekünk is így kell tennünk
embertársaink iránt.
Valamint kitartóan közelednünk kell
Jézus Krisztus felé,
és keresnünk bocsánatát,
eleget téve feltételének:
„Többé ne vétkezz!”
(Csukor Árpád)