Az én Jézusom a Krisztus, aki övéiről
ezt mondta: „Örök életet adok nekik,
nem vesznek el soha, és senki
nem ragadja ki őket kezemből. (Jn 10, 28)
Hívás is ez és összefoglalása
Örömhírének.
Benne van teljes tökéletességgel
az üdvözítő Üzenet!
Arra hív, hogy vegyünk részt Vele,
az Atyával való kapcsolatában,
ami az örök életet jelenti.
Mert olyan kapcsolatot szeretne övéivel,
amely hasonló az Ő és Atyja
közötti kapcsolathoz.
A teljes bizalmon alapuló kölcsönös
egymáshoz tartozás, – tökéletességre
törekvő szeretetközösségben.
Aki már csak egyszer is találkozott
az áldott Isten szeretetével,
– hát még aki benne is él, –
az hálát adhat az Úr Jézus Krisztusnak,
az igazi Pásztornak.
Aki elsősorban azért jött,
hogy megkeresse
és megtalálja az elveszettet.
Ma különösen,
– hisz a Jó pásztor vasárnapja van.
Az ember Istennek védő szeretete nélkül
olyan, mint az elveszett juh:
szánalmas és vigasztalan.
Reménytelen, védtelen és kiszolgáltatott.
A bűnben élő ember, – él így!
Eltévedve, kiszolgáltatva
félelemmel és rettegve,
– míg az Úr Jézus rá nem talál!
Ám Ő azért jött, hogy övéit összegyűjtse,
élete árán is védelmezze,
őket az Örök Életre vezesse!
Jézus Krisztus, a jó Pásztor
a biztos halálból,
a gonosz karmai közül szabadít meg!
Mindig ott segít rajtunk,
ahol senki más nem tud segíteni.
Tökéletesen ismeri övéit.
Nevünkön szólít bennünket.
Ennek szép leírása, megfogalmazása az,
amikor Jézus önmagát
nevezi jó Pásztornak.
Ő a Pásztor, mi pedig az övéi vagyunk.
Ennek a közösségnek az alapja
a kölcsönös ismeret
és a kölcsönös ajándékozás.
Ismerem enyéimet
és ők is ismernek engem.
Követnek engem.
Örök Életet adok nekik.
Mi engedelmességünket adjuk neki
és a tetteinkben megvalósuló szeretetet.
Amit pedig Ő ad: az maga az Élet!
Az Örök Élet!
A leggyönyörűbb mozgás
az állandóan mozgó kozmoszban,
ez a kettős mozgás!
Istené az ember felé,
az emberé pedig az Istenbe.
Az eredmény, – a legmélyebb és legigazibb
öröm és boldogság.
Bizonyosság és biztonság.
A haláltól és félelemtől való szabadulás.
Magába foglalja ez a közösség
annak az isteni életnek teljességét,
amelynek soha nem lesz vége.
Ez adja meg keresztény életünk értelmét.
Örök életünkre való törekvésünknek
kellene fejlődnie ezen a szép vasárnapon is!
(Csukor Árpád)