Az én Jézusom a Krisztus,
aki Jeruzsálem
– szenvedésének helye – felé haladtában
meggyógyított tíz leprást.
Amikor közülük csupán egy tért vissza
köszönetet mondani,
az Úr így szólt hozzá:
„Hited meggyógyított téged!” (Lk 17,19)
A Szentírásban leírt csodák
Isten irgalmasságának
és szeretetének a művei.
A betegek hite fontos előfeltétele
a gyógyulásnak.
Ám sokszor éppen a gyógyulás ébreszti fel
a hitetlenség homályából a beteget.
S amikor valaki bátran tanúságot tesz hitéről,
– erre ma is sok példát láthatunk, –
ez képes megváltoztatni mások életét is.
Csodák ma is történnek,
csak észre kell vegyük őket.
Isten hatalmának és szeretetének jelei.
Rámutatnak arra, hogy Isten számára
semmi sem lehetetlen.
Nincs olyan nemzeti vagy egyéni sors,
amely meg ne változhatna
Isten segítségével.
A tíz meggyógyult közül
csak egy jött vissza Jézushoz,
– megköszönni gyógyulását.
Mi is hányszor elfelejtünk
hálát adni Istennek
a kapott ajándékokért,
vagy éppen gyógyulásunkért!
Melyek végtelen szeretetéből származnak.
Hálásnak kellene lennünk mindazért,
amit adott s mindazért, amit elvett.
Képességeinkért
és gyengeségeinkért egyaránt.
Az örömért és szenvedésért.
Segítségéért életünk nehéz helyzeteiben.
Irgalmáért és azért,
hogy bűnös létünk ellenére
üdvözíteni akar.
Bár megtanulnánk észrevenni
a legkisebb dolgokat is életünkben!
Kapjuk azokat Istentől
vagy embertársainktól,
s hálát tudnánk adni érte.
Mennyi mindenért kellene
hálát adni az Úrnak!
Az életünkért, az egészségünkért,
a családunkért, a barátainkért,
– és még sorolhatnánk a végtelenségig.
A szamariai ember,
– ki gyógyulását észre véve
visszament hálájával Jézushoz, –
gyógyulását a hite által érte el.
Jézus bátorít minket is,
hogy merjünk hinni.
Merjünk bízni Isten erejében.
Higgyük el neki, hogy Ő az,
aki meg tud minket szabadítani
minden gyengeségünktől,
betegségünktől és mindentől,
ami nehezíti az életünket.
Annyi csoda történik manapság is,
életünkben is.
Folyamatosan. Napról napra.
Csodák sorozata az életünk
és alig vannak kik hálával képesek
leborulni, –
Istennek köszönetet mondani.
Kérni annál inkább tudunk.
Sőt gyakran követelni.
Egy jött vissza hálával a tíz közül.
Ma ez a szám talán százból,
vagy csak ezerből egy…
Nagyon szomorú!
De ne legyen az, – őszi vasárnapunk!
Szeretettel:
Csukor Árpád