Az én Jézusom a Krisztus,
aki az egyik példabeszéde után
megjegyezte:
„ … amikor az Emberfia eljön,
talál-e hitet a földön?” (Lk 18, 8)
Feltette ezzel a kérdések kérdését!
Amelyre maga az Isten várja tőlünk
egyéni, személyes válaszunkat.
Ez a kérdés szíven talál minket.
Sőt még ennél is több!
Komolyan kell vegyük,
és akkor igazi kihívás számunkra.
Talál-e a hitet a világ bármely részén,
amikor újra eljön?
Talál-e hitet a keresztény
hagyományokkal rendelkező,
de azt már kifejezetten
tagadni igyekvő Európában?
Talál-e hitet Mária országában,
Édes Hazánkban?
Talál-e hitet családjainkban?
Talál-e hitet, – bennem?
A hitet
az üdvösséggel kapcsolja össze az Úr.
Aki hisz, – az fog üdvözülni!
Mert a hitünk az az
Istentől kapott ajándék,
mellyel megragadhatjuk Krisztust,
és benne az üdvösségünket.
Az bizonyos, hogy az Emberfia
újra eljön, – hisz megmondta!
Az viszont nagyon bizonytalan,
hogy talál-e hitet a földön.
Ez a bizonytalanság
soha nem az Úré,
mindig az ember oldalán van.
Bár a példabeszéd,
amely Jézusnak
ezt a kérdését megelőzi,
a szüntelen imáról szól,
mégsem azt kérdezi,
hogy újra eljövetelekor
talál-e imádkozókat a földön.
Jézus a hitet fogja keresni,
a hittel és hitben élőket.
Isten választottait.
Akiknek a hitükből fakad
az imádságos életük.
A kérdés tulajdonképpen az,
hogy amikor a hitetlenség
világméretűvé válik,
az a bizalom, amellyel maga az Úr
vértez fel bennünket,
– ki fog-e tartani.
Vagy a nehézségek idején
ingadozni fogunk?
Amikor az az óra eljön,
az Úr iránti szeretetünk kitart-e?
Vagy hideggé válunk,
amint azt Jézus előre megmondta,
hogy sokakkal így lesz?
A hit meggyőződés.
Amit megelőz
a gondolkodás, az igazságkeresés.
Egy szellemi és lelki harc.
A hit gondolkodásmódunk
és életünk megváltoztatása.
Életszemléletünk, életvitelünk
180 fokos fordulata.
A hit tehát nem más,
mint valakin, – Jézuson, –
csüngeni, hozzásimulni.
Nemcsak az értelemnek,
de a szívnek és az akaratnak
Feléje történő odafordulása.
Jézus úgy fog eljönni újra,
mint az Atya ragyogása!
Ha ma jönne, ma lenne
a beteljesedés ideje!
Reményeim szerint, –
találna még bennünk
lángoló, égő és élő hitet.
A miénket!
Az enyémet, – a Tiédet!
Ha bizton megállapíthatnánk,
hogy így van,
attól válna igazán széppé
őszi vasárnapunk!
Szeretettel:
Csukor Árpád