Az én Jézusom a Krisztus, kinek
érkezését a Keresztelő hirdeti.
Róla jövendölt Izaiás próféta:
„A pusztában kiáltónak szava:
Készítsétek elő az Úr útját!”
(Mt, 3,1-12
A puszta képe mindig különös kép
a Szentírásban.
Annak az állapotnak a képe, amelybe
a megváltásra szoruló ember kerül.
Ha őszintén képesek vagyunk
lelkünkbe nézni,
akkor magunkban is
felfedezzük a pusztaságot.
Sőt ha az emberiség bűnláncolatát tekintjük,
egész emberi világunkat is
pusztaságnak mondhatjuk.
Ebben a sivatagi világban hangzik
a Keresztelő hangja: tartsatok bűnbánatot!
Vagyis ne a pusztában
a sivatagi körülmények között éljük életünket,
hanem az Isten ösvényein járjunk.
Ha adventünk folyamán igyekszünk
Vele találkozni, ha Őrá hallgatunk,
akkor egész biztosan megjelenik
az a Jessze törzsén sarjadó hajtás,
az a kinyíló, kivirágzó ág,
aki a mi Urunk, Jézus Krisztus.
Ha Ő megérkezik a szívünkbe,
akkor a puszta már nem puszta többé.
Ha Őrá hallgatunk, akkor bármi történik,
bárhogy is botladozunk vagy hibázunk,
bármilyen nyomorúság vagy
testi gyöngeség szakadjon is ránk,
Ő kiszabadít minket pusztaságunkból.
Elvezet bennünket ígéretének földjére.
Megnyugtat, amikor hozzánk szól:
„Jöjjetek hozzám!”
Még a haláltól sem kell félnünk.
Mert azon is átvezet minket,
és legyőzi bennünk
a gonosz minden ellenségeskedését.
Akkor tiszta, karácsonyi lélekkel
áldjuk majd Őt az Ünnepen és az
ünnepet követő hétköznapjainkban is.
Ott rátalálhat az ember,
– Isten választott népe, –
az ő Istenére.
Mert ott már, – közel van az Isten!
Ott felfedezhetjük,
hogy mennyire irgalmas
és mennyire szeret minket.
Szerető Gondviselésével képes vezetni
bennünket, – mindenen keresztül.
Nála tapasztaljuk meg az Ő közelségének
jóságát, irgalmát és szeretetét.
Ezt súgja szívünkbe,
advent második vasárnapján,
adventi koszorúnk
második gyertyájának fényénél,
az áhítatos Krisztusvárás csendjében.
És biztat, hogy használjuk fel
az advent minden napját
bűnbánattal, – az eredményes készületre.
Találjunk rá arra a kisarjadt Vesszőre,
az Úr Jézus Krisztusra!
Áldjuk Őt és magasztaljuk!
Adventi napjaink legyenek
a magasztalás és hála hangjáé!
Mindazért, amit értünk tett.
Hogy különösen az Ünnepen,
de életünk minden napján is,
szeretetével megszülessék szíveinkben.
Kívánom szeretettel,
– mindnyájunknak, hogy így legyen.
Szeretettel:
Csukor Árpád