Az én Jézusom a Krisztus, kinek halála
után „A százados és a többiek is,
akik Jézust őrizték,
a földrengés és a történtek láttára
igen megijedtek: „Ez valóban
Isten Fia volt!” – mondták.” (Mt 27, 54)
A mai vasárnap, – a Nagyhét nyitánya.
Jézus királyként, de szamárháton vonul be
Jeruzsálembe. Itt a szolga alakját felvevőként,
de majd Keresztjén, – önmaga feláldozásával, –
megmutatja igazi nagyságát.
Ma az Örömhír
Jézus szenvedéstörténete, – a Passió.
Amiben ott van a világtörténelem
legnagyobb drámai sötétsége, – a Nagypéntek.
Ám bevezetésében ott
a Nagycsütörtök ajándéka,
a megtört Kenyérben Köztünk Maradó!
Sőt már idelátszik derengő fénye,
a Húsvét Hajnalának is!
Járványmegrendített életünk
félelembe taszított minket!
Nem tudjuk, hogy hogyan tovább?
Nagyon törékeny emberi létünk
kegyetlennek tűnő korlátba ütközött.
Arra késztet, hogy erősen higgyünk
a Gondviselésben.
Ne azt várjuk, hogy megkíméljen minket,
de azt, hogy erőt adjon és leleményt,
hogy el tudjuk viselni a megpróbáltatást.
Máris, csak hálával gondolhatunk
az egészségügyben, a közellátásban
embert próbáló hősök
áldozatos erőfeszítéseire.
Akik ha életük kockáztatásával is,
de rendületlenül végzik munkájukat.
A nagyböjti időszak minden évben
lelkünkbe vési annak fontosságát,
hogy megvizsgáljuk merre tart életünk.
Mi az, ami jó irányba halad
és hol kell változtatnunk.
A mostani körülményeink különösen is
ráhangolnak bennünket, a nehézségek,
a szenvedés, a halál elfogadására.
Ma az egész emberiség lett keresztjét hordozó.
Ugyanakkor a keresztény reményű ember
a fájdalmas Krisztus szenvedéseit
és értünk történő életáldozatát szemlélve
meg kell lássa,
hogy a kereszthalált követi a Feltámadás!
Adja Isten, hogy idei Ünnepeink, –
a Virágvasárnap, és majd a Szent Háromnap,
– amikor a szertartásokba otthonainkban,
de a közvetítések kapcsán mégis
ünnepi lélekkel kapcsolódhatunk bele, –
hitünk és életünk középpontja,
– Jézus Krisztus halála és feltámadása,
azaz Húsvétja, –
hozza meg számunkra a bennünket így is
megszentelő Lélek ránk áradását!
Kívánom ezt, – imával és szeretettel:
Csukor Árpád