Az én Jézusom a Krisztus,
aki búcsúbeszédében
kifejti övéinek,
hogy ha már majd nem lesz közöttük,
Szentlelke tovább is vezetni fogja őket.
Szentlelke által fog velük maradni, – örökre.
Szentlelke erősít majd bennünket is,
hogy képesek legyünk megtartani
a minket szerető és üdvözítő kéréseit.
Ezek teljesítésével mutathatjuk meg
a Jézus iránti szeretetünket.
Ő ezt így mondotta: „Aki szeret engem,
azt Atyám is szeretni fogja.
Én is szeretni fogom…” (Jn14, 21)
Jézust azok szeretik igazán,
akik tanítását szeretetben életre váltják.
Oly szeretetben, mely nem keres kibúvókat,
mindig készen áll a mások szolgálatára.
Magunktól erre képtelenek lennénk.
Jézus szeretete formál minket
termékeny talajjá erre.
Jézus és mennyei Atyja, – aki a mi Atyánk is, –
különleges és közvetlen szeretettel van irántunk.
Ezt a szeretetet jelentette ki nekünk Jézus
tanításával, életével, szenvedésével és halálával,
valamint feltámadásával.
Olyan dolgokat mutat meg azoknak,
akik elfogadják Őt,
amelyeket a világ nem láthat és nem tudhat.
Mindezeket csak azok tapasztalhatják meg,
akik szeretik Őt, és akik befogadják Őt.
Ezt pedig azzal mutatják meg,
hogy megtartják parancsolatait.
Akkor Ő nem csak kenyeret nyújt nekünk,
mert Ő maga a Kenyér!
Akkor Ő nem csak felüdít minket,
amikor megitat bennünket,
mert Ő maga az életre szökellő Forrás!
Mert Ő, – aki az út, az igazság és az élet, –
nem csak feltámaszt majd minket,
mert Ő maga a Feltámadás.
A Hozzá való viszonyulásunk alapkérdése,
hogy megtesszük-e azt, amit kér.
Mert aki szereti Őt, megtartja igéit.
Ez az alapkérdés hangzik felénk
ezen a szép vasárnapon:
szeretjük-e Őt, megtesszük-e amit kér?
Jézust azért ismerik sokan kevéssé,
– és most elsősorban a keresztényekre gondoljunk,
mert a világ valójában nem is ismeri Őt, –
mert sokan, kevéssé szeretik őt.
Kevéssé szeretik Őt, mert kevéssé ismerik.
Ezek pedig előbb-utóbb hátat is fordítanak neki.
Vajon mi szeretjük-e Őt igazán?
És ennek a szeretetnek fényében
megtesszük azt, amit parancsol?
Egyáltalán, – a szeretetet parancsolni kell?
Ez igazából nem is parancs!
Ez szelíd és reménységet nyújtó kérés.
Nem kérte volna,
ha nem lenne lehetséges a teljesítése.
Magunk talán nem lennénk rá képesek,
de az Ő segítségével megélhetjük
életünk egyetlen igazi céljául
azt a szeretetet, ami képes betölteni minket.
Hisz erre vagyunk igazából, – teremtve!
Enélkül életünk üres
és teljességgel értelmetlen.
Ne legyen ilyen!
Szeretettel:
Csukor Árpád