Az én Jézusom a Krisztus, aki így figyelmeztette
övéit: „Vigyázzatok, legyetek éberek,
mert nem tudjátok, mikor jön el az idő!” (Mk 13,33)
Jézus arra hív minket, hogy éberen keressük,
hogyan tehetjük jobbá, szebbé,
– amíg arra időnk adatik, – a magunk és mások életét.
Ennek egyik fontos és jelentős útja,
hogy szoros kapcsolatban maradunk Istennel.
Egyházunk ebben az adventi időben
konkrét kulcskifejezéseket használ,
amikor éber várakozásra biztat.
A várakozás és szeretet határozott
életprogramját kell kitűzzük a magunk számára
a következő, – adventi hetekre.
Elmélyülésre van szükség az imaéletünkben
és a konkrét szeretetszolgálatban.
Szép és szent karácsonyt az ad majd nekünk,
ha képesek leszünk megállítani
a körülöttünk forrongó világot.
Takarítani kell, de nem csak bútorainkat,
függönyeinket, lakásainkat,
hanem kidobni lelkünkből
mindazt, ami bántja, ami zaklatja.
Eddigi rossz döntéseinket és képmutatásainkat.
Mindezek legyőzése nélkül
képtelenek leszünk jobb emberré válni.
Magunk elé állítani mindazt,
amiért hálásak lehetünk.
Azokat, akik szeretnek minket
és azokat, akiket szerethetünk.
A győzelmeket,
melyeket önmagunk felett aratunk.
Melyek nélkül soha nem lehetünk boldogok.
Csak ezek vihetnek bennünket
oda, ahová advent napjaiban készülünk.
Betlehembe, – a Jászol elé!
Bűneinket és hibáinkat kell összeszednünk
ezekben a hetekben,
és majd odatenni a Gyermek elé.
Az adventi gyertyák fényében csillogó
bűnbánatba kell csomagolnunk ezeket.
Mert az a Gyermek azért született,
hogy megváltson bennünket.
Neki fognak fényleni ezek az ajándékok,
– mint örök kincsek, – de már szeretetbe aranyozva.
Ez az advent azonban egészen más,
mint a többi volt.
S ez a karácsony is más lesz, mint az összes többi.
Már eleve különböző szívekkel indulunk útnak
a várakozás ez idei útján.
Vannak, akik gyászolnak,
mások aggódnak a szeretteikért
vagy akár saját életükért.
Ettől azután átértékelődik maga az ünnep jelentősége is.
Találkozni fogunk szeretteinkkel?
Milyen lesz a járványhelyzet, – karácsonykor?
Bármennyire is fájdalmas mindez, számunkra
a karácsony közeledte felüdülést kell jelentsen.
Feledtesse a nehézségeket,
és hozza közelebb a Megváltót!
Eleve nagyobb elcsendesedésre vagyunk ítélve
és komolyabb összeszedettségre.
Békességteremtésre magunk körül.
Adva lesz az is,
hogy mélyebbre tekintsünk magunkban.
Elmaradnak majd a közösségi karácsonyok…
Ezért gazdagabbnak kell lennie
a személyes elcsendesedésnek és ünneplésnek.
A világjárvány szinte rákényszerít minket arra,
hogy hitünket sokkal komolyabban vegyük.
S a kérdéseket a végső dolgokról!
Mit gondolunk életünk esetlegességéről?
Mit a halálról?
Valóban hisszük, hogy örök életünk van Krisztusban?
Hogy Ő érkezik hozzánk,
– aki egyedül képes békét teremteni szívünkben?
Várakozzunk tehát, de ne tétlenül!
Hanem józanul és éberen, – Istennek tetsző élettel!
Áldja meg az Úr, – éber várakozásunkat!
Szeretettel:
Csukor Árpád