Az én Jézusom a Krisztus, aki ezen
a vasárnapon arra biztat bennünket,
hogy mint az Isten országába meghívottak,
az okos szüzek példáját kövessük:
„a szüzek mindnyájan fölébredtek,
és felszították lámpásaikat.” (Mt 25,7)
De csak az okosak lámpásaiban volt olaj.
Ezt a biztatást meg kellene hallania
minden embernek a világon,
Európában, édes hazánkban!
De elsősorban is, – nekünk magunknak!
Az egyházi év utolsó
három vasárnapja következik.
Az egyház ma az okos szüzekről,
jövő vasárnap a talentumokról tanít.
Krisztus Király vasárnapján pedig
a Végítéletről szól.
A szüzekről szóló történet valójában
Istennek és az ő népének története.
Mi, az Ő népének tagjai, biztosan tudjuk,
hogy Jézus, – Aki mindig velünk van, –
meg fog érkezni.
Megérkezik hozzánk halálunk órájában is,
és megérkezik egész világunkhoz
a végítélet idején is.
A nálunk lévő lámpásunknak
világításra készen kell állni.
Jézust, – felkészülten kell várjuk.
Üdvösségünket nem kockáztathatjuk azzal,
hogy felkészületlenül várjuk Őt.
Hitünknek, mint világításra kész mécsesnek
tündökölnie kell bennünk!
Ez pedig cselekedeteinkben mutatkozik meg.
Égő és élő hit nélkül,
csak sötétségben tapogatózunk.
Életutunkon a hit világossága kell vezessen,
különben zsákutcába kerülünk.
„Olajozott” hitre van szükségünk!
Ez képes világítani előttünk, a magunk
és embertársaink számára is.
Ez a hit képes bennünket felébreszteni
és ez ad erőt az éber várakozásra.
Olaj nélkül nem égnek lámpásaink!
Mert a hitünk jótettek nélkül halott!
Megfelelő hitélet nélkül
lelkünk élete előbb-utóbb biztosan kialszik.
Mindnyájan Ővele szeretnénk találkozni,
Aki maga az Élet.
Egy egész élet áll rendelkezésünkre,
hogy erre felkészüljünk.
És mégis,
a legtöbbször teljesen váratlanul érkezik.
Ám ha készen állunk,
ha életünk során folyamosan készülünk erre,
akkor és csakis akkor bízhatunk
a Találkozás létrejöttének örömében.
A hétköznapok apró hűségei által növelhetjük
a készenlét életképességét magunkban.
Ez nem tétlen várakozás.
Ez tevékeny várakozás.
A nagy kérdés az, hogy bizalommal
vagy félelemmel várom ezt a Találkozást?
Gyűjtögetem-e magamban hitem fényének olaját,
ami szükséges, hogy világítson előttem
az Istenhez vezető utamon.
Magát a lámpást,
mely segít a várakozásban, – Istentől kapjuk.
Ám hogy megtöltsük
a hit és cselekedetek olajával, – az a mi feladatunk!
Tegyük!
Szeretettel:
Csukor Árpád