Irodalom

Graham Greene: Célzás egy magyarázatra

Manapság – a világbékének ebben a furcsa változatában nem valami könnyű vállalkozás egy december végi hosszú utazás. Útitársam meg én már annak is örülhettünk, hogy a fülkében mindössze ketten voltunk. Igaz, hogy a fűtőtest nem működött, a lámpák viszont az…

A tékozló apa története

Minden reggel a legszebb ruháját veszi fel. Mondják, évek óta ezt teszi. Megdönti a szoba sarkában álló rozzant széket, odahúzza az ablak elé. Már látszik a döngölt földpadlón a szék nyoma, mert pontosan ugyanígy vonszolja maga mögött minden reggel, amint…

Reményik Sándor: Egy lélek állt…

Egy lélek állt az Isten közelébe’ S az örök napsugárban reszketett És fázva félt, Mert érezte, hogy vonzza már a föld, És keserűn kelt ajkán a “miért”, Mikor az Isten intett neki: “Készülj! Valaki ott lenn meg akar születni, Neked…

Kegyelem a búzában

Néhány éve rendszeresen futni járok – ilyenkor nyáron a forróság miatt kora hajnalban szoktam nekiindulni. Az aszfaltot nem szeretem, egy kanyar és kint vagyok a mezőkön, szemben a napfelkeltével. Télen ugyanitt érezhettem a felszántott föld sarát, kora tavasszal itt zöldültek…

Kárász Izabella: Magdolna húsvéti éneke

Én láttam Őt a hétnek első napján, mikor a sírhoz olajat vivék, s a követ akkor angyalai régen győzelmes arccal elhengerítették. Én láttam Őt, és a találkozásnak mély nyoma lelkem falán bent ragyog. És hirdetem a teremtett világnak, Ne sirassátok!…

Gyűrű

Annyiszor kézbe vettél, Istenem, mint ritka követ a mágusok. Vizsgálgattál: megtartsál vagy eldobj, egyedül Te… Te tudtad, mi vagyok. Egyedül Te… Te tudtad, Istenem, mit rejt a kő, a horpadás, a nyom. Érdemes valamit tenni velem, vagy porrá zúzz, és…

Tóth Árpád: Isten oltó kése

  Pénzt, egészséget és sikert Másoknak, Uram, többet adtál, Nem kezdek érte mégse pert, És nem mondom, hogy adósom maradtál. Nem én vagyok az első mostohád; Bordáim közt próbáid éles kését Megáldom, s mosolygom az ostobák Dühödt jaját és hiú…

Dsída Jenő: Nagycsütörtökön

A szél suhogva borzong az olajfa-lombokon. A kanyargós úton, által az erdőn tömöttsorú fáklyások jönnek. Testemet ételül adtam, véremet italul adtam, könnyel mostam meg lábaitokat; Mégis egyedül maradtam. Hajnal-derengés borzong a sötét lombokon. Judás után, által az erdőn sátánarcú fáklyások…

Magányos “Valentinok” reménysége

Amikor a Valentin nap konzumszivecskéi megjelennek a boltokban, hiába nem ünnepeljük, azért eszünkbe jut. De nem mindenki boldog szerelmes, és nem mindenki házas, vagy boldog házas. És nem minden ébredő szerelem viszonozható vagy megélhető. Mégis, Istenben reménysége lehet mindenkinek, aki még…

Reményik Sándor: A szőnyeg visszája

Kétségbe esem sokszor én is A világon és magamon, Gondolva, aki ilyet alkotott: Őrülten alkotott s vakon. De aztán balzsamként megenyhít Egy drága testvér halk szava, Ki, míg itt járt, föld angyala volt S most már a mennynek angyala. A…