Irodalom

Gyökössy Endre: Csend

Minden, ami igazán fontos,csöndben történik. Csöndben pattan a rügy és nyílik a virág, Csöndben hajnalodik és alkonyodik. Csöndben, lehunyt szemmel látunk túl a láthatón. Csöndben, lábujjhegyen lehet csak lényünk belső rejtekébe lépni, ahová Jézus is elvonult, még tanítványai elől is.…

Hálazsoltár

Uram, hálát kell adnom Neked. Hálát kell adnom mindenért, ami oly sokszor természetes, és mivel van és létezik – néha kihoz a sodromból engem, a hálátlan gyermeket. Te pedig hallgatsz és elhalmozol, meg sem várod, hogy látom-e. Uram, hálát adok…

Ráncok

Amikor öreg leszek, szeretném, ha ráncaim lennének, nagyon sok ráncom: a nevetéstől, a mosolygástól, a derűtől, a jóságtól, a másokért vállalt gondoktól. Szeretném, ha egész életem az arcomon lenne, és mindenki, aki csak olvassa, azt mondaná: ez egy szép történet.…

Szűcs István: Asszonykám

Elmúlott hát az ifjúság. Sosem volt könnyű életünk. Öreg szememmel nézve rád még látom azt, mi messze tűnt. Hajad tincsén még ott ragyog hollószárny színű fénysugár. Szemedbe még a csillagok Szikrázó fénye visszajár. Elhallgatom amint csacsog asszonykám fontos dolgokat, és…

Dsida Jenő: A föld és az ember megmarad

Üzenem neked, ki egykoron asszonyom leszel: Ráébredtem az elhivatásra. Vigyázok magamra. Táplálkozom, sétálok nagyokat, alszom, figyelem izmaimat. Egészséges és tiszta vagyok. Vidám, fénylő és bizakodó. S ha nálad időz gondolatom, teltnek, erősnek akarlak, azt akarom, hogy vigyázz magadra, táplálkozz, sétálj,…

Reményik Sándor: Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája… De épek még a gyökerek talán. A tompa, tunya tespedés alatt, Gyökereimben: érzem magamat, És ott zsong millió melódiám. Én Istenem, gyógyíts meg engemet! Hiszen – nem is…

Rozványi Dávid: Balázs-áldás a solymári templomban

Dacos kamasz voltam egykor, ki mindent jobban tudón nézett felsőbbségesen, a gyertyákból görbített gallérra, régi babonának vélve, hogy miért óvjuk csak a testet, hogy kerüljön el minden nyavalya, gondolva arra, hogy elvágott torkod vére, miért nem a bűntől óvjon minket?…

Túrmezei Erzsébet: Amikor nincs tovább

Egy darabig elvisz a láb is … de gyilkos ingoványhoz ér … félelmetes szakadékhoz ér … zúgó folyam partjához ér … és akkor nincs tovább. Egy darabig elvisz a szív is … utat lel ingoványon át lélékvesztőt a folyamon ……

Reményik Sándor: És a szívem is elhagyott engem

“Mert bajok vettek engem körül, amelyeknek számuk sincsen, – utolértek bűneim, amelyeket végig sem nézhetek, – számosabbak a fejem hajszálainál, – és a szívem is elhagyott engem.” Zsoltárok könyve 40. 13   Ez a legnagyobb bűn. Ez a legszörnyűbb büntetés.…

Lackfi János: Örökkévalóság

Laci atya és Feri atya már a szemináriumban is jóban voltak, nem csoda hát, ha megörültek egymásnak azon a nyári délutánon, amint a rekkenő utcán összefutottak, te Ferikém, karolt bele társába Laci atya, másik kezével megtörölve gyöngyöző homlokát, gyere, üljünk…