Irodalom

Fekete István: Köd

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt…

Sík Sándor: Jákob kútjánál

Uram, én ama városban lakom, Ott lenn a völgyben, a pálmák tövében, Ahol napsugár ég a lombokon. Ama városban örökös a nap, Ama városban örökös a hőség: Ott lélegzik a szomjas sivatag. Ott nincsen forrás, ott nincsen patak. Két pálma…

Reményik Sándor: Lefelé menet

Máté 17. 1. ,,Elváltozék…” Köntöse, mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sápad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a…

Márai Sándor: Az utak

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy…

Bieber Mária: Adventi várakozás

Most, hogy az idő ünnepre fordul lassan ebben a furcsa, adventi hangulatban valahogy úgy érzem itt, legbelül titkon, ahogy el-eltűnődöm csöndeskén itthon a várakozás gyertyalángjai mellett, hogy éppenséggel még ez az este kellett, ez a hullongó hó, a zúzmarás ágak,…

Reményik Sándor: József, az ács, Istennel beszél

Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te…

Paul Roth: Mentsd meg a Karácsonyt!

Óh Jézusom, mentsd meg a karácsonyt. Nekünk már nincs hozzá erőnk. Mi vásárolunk és rohanunk, kis csomagokat készítünk, karácsonyfákat díszítünk, és énekeljük: ,,csendes éj” De a titok, Isten Fiának titka, hogy emberré lett értünk, gyakran csak szirupos érzelgés, dekoráció. Jézusom,…

Angyalmisék, hajnali misék, roráték

Kosztolányi Dezső így ír a rorátékról: „Amikor megjön a december, hajnali misét tartotok. A hajnali kék ködben, amely olyan, mint a szilva hamva, süveges, lámpásos emberek bandukolnak a kivilágított kis falusi templomok felé, és teli torokkal énekeltetitek az ’Ó, fényességes…

Radványi Kálmán: Én Jézust várom, a Kis Gyermeket

Ti nagy, hatalmas Messiásra vártok, Ki fölkavarja az avult világot, Kinek hatalma tisztító vihar, Ki poklot ostromol villámival: Én Jézust várom, a kis gyermeket, Ki bölcsőjében játszik és nevet. Vajúdást vártok, eszmék harcait, Vak gyűlölettel, gőggel küzd a hit, Viharzó…

Dsída Jenő: Jók vagytok ti

Ó, be tudnék szavak nélkül beszélni rólatok! Ha én mutathatnám meg az Istenségnek rettentő sikoltással minden nyomoruságotokat! Vagy legalább hozzátok szólhatnék egyszerü vigasztalással, cifrázatlan feltörésével a lélek erejének! Mert én tudom, hogy jók vagytok ti, házasságtörők, csaló bankárok, többszörös gyilkosok,…