Irodalom

Wass Albert: Mikor mégis egyedül vagy

Ezen nem lehet segíteni. Vannak az életben pillanatok, amikor menthetetlenül egyedül vagy. Ilyenkor hiába van társad, hiába van családod, hiába vannak barátaid: egyedül vagy. Bizonyos kérdéseket egyedül kell megoldanod, senki nem segíthet rajtad, senki helyetted el nem végezheti. Kifejezhetem ezt…

Pilinszky János: Tökéletesség és alázat

Az Evangélium tökéletességre hív meg bennünket: ,,Hallottátok a mondást: Szeresd embertársaidat és gyűlöld ellenségeidet. Én pedig mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket és imádkozzatok üldözőitekért, hogy fiai legyetek mennyei Atyátoknak, aki napját felkelti rosszakra és jókra egyaránt; esőt ad igazaknak is, hamisaknak…

Reményik Sándor: ISTEN

Uram, olyan egyforma minden szolgád És oly egyforma minden templomod, S olyan mindegy, hogy a toronycsúcsokra Keresztet tűznek-e vagy csillagot. Uram, én békén hagylak az imámmal, De Te se kívánj a szívemtől semmit, Vagyok kopott kőtábla, jaj sok zápor Mosta…

TÚRMEZEI ERZSÉBET: MA!

Holnap talán az ajkam néma. Hogy ne maradjak szerető szóval senki adósa; úgy szóljak még ma. Holnap talán merev a lábam. Segíts, Megváltóm, hűséges szívvel szüntelen veled járni a mában. Holnap talán karom se mozdul. Ma szent örömmel úgy tegye…

Szent Ágoston: Ne sírj azért, mert szeretsz engem

A halál nem jelent semmit. Csupán átmentem a másik oldalra. Az maradtam, aki vagyok És te is önmagad vagy. Akik egymásnak voltunk, Azok vagyunk mindörökre. Úgy szólíts, azon a néven, Ahogy mindig hívtál. Beszélj velem, ahogy mindig szoktál, Ne keress…

Reményik Sándor: Ha számbavetted…

Ha számbavetted mind a vétkeid Szemed ha metszőn önmagadba látott: Az ismeretlen sok-sok bűnödért Még mondj el egypár miatyánkot! Mert szüntelen a mi bűnbeesésünk, Mert végtelen a vétkeinknek száma S talán nem az a legölőbb csapás, Mit sujt az öklünk…

Nyírő József: Gyónom a mindenható Istennek

Hullafoltos, vénhedt, homályos imádságház ez a mi kis templomunk, melyben első bírói ítéletemet ki kell mondanom. Szürke, kietlen kőcsontváz, nedves falain kiütött a zöld nyirok.

Kárász Izabella: Ima az utolsó éjszakán

Atyám, Te látod gyötrődésemet. Megpróbált szívvel tekintek fel Rád. Hozsánnát zengő nagy néptől idáig Könnyem öntözte e földnek porát. Köröttem csend van, alvó tanítványok. Olajfák fölött a hold megtörött. Hosszú az út még, amelyet kimértél – Meg kell halnom a…

Reményik Sándor: A keserű pohár

Ó, nem voltam türelmes szenvedő. Testem a szenvedéshez nem szokott. Az élet nem edzett, csak puhított. S hogy megjelent a keserű pohár, S felém libegett titokzatosan, Mondván: most eljöttem, hogy kiigyál: Megragadtam vadul a poharat S falhoz vágtam. Ezer darabra…