Szép volt, anyám, mikor a két szelíd kéz megérintette fénytől szűz szemem, világgá lett a bús világtalanság, s öröm borzongott át a lelkemen. Koldus-kövem felett, a tér derengett, arcom felé egy arc világított, s káprázva néztem hívó, mély szemébe Annak,…
Irodalom
Rónay György: Fehérvasárnap
Hiszek, mert láttam. Nem voltam veled A fájdalmakban való osztozásnál, De tapintottam öt meleg sebed, azóta tudom, hogy mire szántál. Nem is kérem többé, hogy tégy jelet, Mert főbb jelem van minden tanúságnál, hitet rólad most már én teszek, Hogy…
Reményik Sándor: Kegyelem
Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, eget ostromló akarattal – S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak:…
Martin Gutl: Örök szeretettel szerettelek Téged (Jer 31,3)
Így szól az Isten: Annyiszor akartam már beszélni veled, de nem hagytál időt nekem. Annyiszor akartam már mondani neked: „Itt vagyok számodra!” De Te féltél, Annyiszor akartam már mondani neked: „Ne félj, mert én veled vagyok!” De Te nem hittél…
Pilinszky János: A címzett „ismeretlen”
Levelemet mindenkinek írom, elsősorban önmagamnak. Ezzel kizárom a konkrét ember megítélését, eleget téve a szeretet parancsa után a másik isteni könyörgő „elvárásnak” is. A „sorrend”: 1. Minden kegyelem. 2. Szeressétek egymást. 3. Könnyű szeretni azt, aki minket is szeret, azért…
Pilinszky János: Magasság és mélység
Az erkölcsi és spirituális emelkedés ősi szimbóluma a hegymászó útja, erőfeszítése. Minél közelebb jutunk a hegy csúcsához, annál nagyobb területet fog át tekintetünk az alattunk elterülő vidékből: annál tisztábban és átfogóbban rajzolódik ki az élet és benne tulajdon életünk jelentése,…
Túrmezei Erzsébet: Sugarat hordok
Örök, dicső tekintetetedből, és Istenem, fénylő Napom, sugarat hordok a szívemben sötét, ködös, nagy utamon. A Te szemed reám tekintett: Ím, az enyém is ég, ragyog. Beboríthat mindent az éjjel: Fényedből egy sugár vagyok.
Reményik Sándor: A kagyló
Jékey Aladárnak Én itt vagyok, akarva, nem akarva, A végtelen vetett a véges partra. Fekszem aléltan a sivár fövenyben És az óceán himnuszait zengem. Anyám, a tenger apadt, s itthagyott, Kinek mi köze hozzá, ki vagyok? Gazdátlan, üres ház,…
Lámpagyújtogató
Egyszer volt, rég volt. Azt kérdezték tőlem: „Mi leszel, kisfiam, ha nagy leszel?” „Lámpagyújtogató” – feleltem én. A gyermek együgyű feleletén Nevettek akkor szülők, ismerősök. Mért volt, mért nem volt, én azt nem tudom. Nekem a csendes ember imponált, Ki…
