Túrmezei Erzsébet: Ha te nem lennél

Ha Te nem lennél, két riadt kezemből kihullatnám az életem, mint céljavesztett, hitvány semmiséget. Ha Te nem lennél, meghalna az élet, meghalnának a színek énnekem. Déli verőn is dideregve fáznék, hiszen Te vagy tündöklő napvilágom. S bár tündérkertek ösvényein járnék,…

Weöres Sándor: A jóságról

Részlet a Teljesség felé c. műből “Ne kívánd senki szeretetét. Ne utasítsd el senki szeretetét. Úgy áradjon szereteted, mint a tűz fénye-melege: mindenre egyformán. Akik közel jönnek hozzád, azokra több essék fényedből és melegedből, mint akiknek nincs szükségük terád. Családtagjaid,…

Batta György: Egy mondat a szeretetről

Hol szeretet van, Ott szeretet van Nemcsak a Bibliában rögzült Isten szavában, Nemcsak jó anyák mosolyában Megannyi mozdulatában, Lelkük minden zugában Ott szeretet van Nemcsak bölcs vének tanácsában Az évek ne a keserűséget teremjék benned – a mérget – Hol…

Juhász Gyula: Betlehemi üzenet a vakoknak

Testvéreim, egy látó küldi néktek Üdvözletül ma könnyes szavait, Ki mindig fájón és szédülve nézett Egy szép pokolt, mely földnek hivatik. Ő onnan jött, hol a magas mennyeknek Szférája zeng és csillaga ragyog, Szemében még e fény árnyéka reszket, Az…

Fekete István: Köd

Szeretem a ködöt, amely eltakar, és egyedül lehetek benne. Szeretem a ködöt, mert csend van benne, mint egy idegen országban, melynek lakója a magány, királya pedig az álom. Szeretem a ködöt, mert túl rajta zsongó jólét, meleg kályha, ölelésre tárt…

Sík Sándor: Jákob kútjánál

Uram, én ama városban lakom, Ott lenn a völgyben, a pálmák tövében, Ahol napsugár ég a lombokon. Ama városban örökös a nap, Ama városban örökös a hőség: Ott lélegzik a szomjas sivatag. Ott nincsen forrás, ott nincsen patak. Két pálma…

Reményik Sándor: Lefelé menet

Máté 17. 1. ,,Elváltozék…” Köntöse, mint a hó. Olyan szép, hogy már-már félelmetes, Mégis: a hegyen lakni Vele jó. Maradni: örök fészket rakni volna jó. De nem lehet. Már sápad a csoda, Az út megint a völgybe lehalad. Jézus a…

Márai Sándor: Az utak

“Az utakat sokáig nem érti meg az ember. Csak lépdel az utakon és másra gondol. Néha széles az egyik út, aszfaltos, néha rögös, barázdás, meredek. Az utakat sokáig csak alkalomnak tekintjük, lehetőségnek, melynek segítségével elmehetünk a hivatalba vagy kedvesünkhöz vagy…

Bieber Mária: Adventi várakozás

Most, hogy az idő ünnepre fordul lassan ebben a furcsa, adventi hangulatban valahogy úgy érzem itt, legbelül titkon, ahogy el-eltűnődöm csöndeskén itthon a várakozás gyertyalángjai mellett, hogy éppenséggel még ez az este kellett, ez a hullongó hó, a zúzmarás ágak,…

Reményik Sándor: József, az ács, Istennel beszél

Magasságos, Te tudod: nehéz ez az apaság, Amit az én szegény vállamra tettél. Apja volnék, – és mégsem az vagyok. Ez a gyermek… ha szemébe tekintek, Benne ragyognak nap, hold, csillagok. Anyja szemei s a Te szemeid, Istenem, a Te…