Bevezető ima: „Szólj Uram, mert hallja a Te szolgád. Adj értelmet nekem…Szólj hozzám lelkem vigasztalására, egész életem megjobbítására, neked pedig örök tiszteletedre, dicséretedre és dicsőségedre.“ (Kempis III.2.1,17)
I.
Hiszünk Benned!
Isten, az élet teremtője,
Isten az élet Ura,
Isten az élet gondviselője,
Isten, az élet forrása,
isten, az élet világossága,
Isten, az élet erőssége,
Isten, az élet szépsége,
Isten, az élet mélysége,
Isten, az élet öröme,
Isten, az életbizalma,
Isten, az élet vigasztalása,
Isten, az élet igazsága,
Isten, az élet békessége,
Isten, az élet értelme,
Isten, az élet célja,
Isten, az élet megnyugvása,
Isten, az élet teljessége.
II.
Óvd, Uram!
Az embert,
A megkísértett embert,
A megrendült embert,
A vívódó embert,
Az önmagát kereső embert,
A küzdő embert,
Az elcsüggedt embert,
A megfáradt embert,
A lemondó embert,
A magáramaradt embert,
A megroppant embert,
A reménytelen embert,
A kétségbeesett embert,
Az örülni nem tudó embert,
A rólad megemlékező embert,
A hozzád visszavágyó embert,
A téged kereső embert,
A benned megnyugvó embert.
IV.
Mentsd meg Uram, lelkünket!
A lehangoltságtól,
A levertségtől,
Az elfáradástól,
Az elkedvetlenedéstől,
Az elcsüggedéstől,
Az elfásultságtól,
A közömbösségtől,
Az elhidegüléstől,
Az egykedvűségtől,
A mindenre ráuntságtól,
A megszokottságtól,
Az önemésztéstől,
A tépelődéstől,
Az előre szenvedéstől,
A mindent felpanaszolástól,
Az elsötétült létérzéstől,
A te szándékaid el nem fogadásától.
VI.
Te légy velünk, Urunk!
Amikor egyedül vagyunk,
Amikor magányosak vagyunk,
Amikor elhagyatottak vagyunk,
Amikor csalódottak vagyunk,
Amikor kiábrándultak vagyunk,
Amikor meg nem értettek vagyunk,
Amikor megtagadottak vagyunk,
Amikor elfelejtettek vagyunk,
Amikor lenézettek vagyunk,
Amikor a lét idegenei vagyunk,
Amikor az élet legyőzöttjei vagyunk,
Amikor valami elvérzik bennünk,
Amikor valami megcsonkul bennünk,
Amikor valami el nem ért marad bennünk,
Amikor mindennek vesztesei vagyunk,
Amikor nincsen vigasztalásunk,
Amikor mindenre csak magunk maradunk,
Amikor már csak Te tudsz rólunk.
VIII.
Áldd meg, Urunk!
A születést,
Az anyákat és atyákat,
A bontakozó ifjuságot,
A küldetést,
A gondolat hivatását,
A szív ihletettségét,
Az akarat hősies szenvedélyét,
A világ új feladatait,
Az igazságot,
A jóságot,
A szépséget,
Az életszentséget,
Az alkotásokat,
A sikertelenséget,
A lángelmét,
Az élet névtelenjeit,
Az alkonyodó években járókat,
A szent halált.
IX.
Add ezt nekünk, Urunk!
Minden megbántást elviseljünk,
De senkit soha ne bántsunk
Bosszút soha ne érezzünk
Gyűlölni soha ne tudjunk
Haragot soha ne ismerjünk,
Keresztfád nagy ölelését,
Ennek megbocsátó szeretetét,
Ebben legyünk emberekké, testvérekké,
A te eljött országoddá,
Dicsőséggé és békességgé,
Áldássá és szent derűvé,
Melyben neked kedved teljék.
Te lásd meg Urunk!
Láthatatlan életünket,
Láthatatlan gondjainkat,
Láthatatlan aggodalmainkat,
Láthatatlan félelmünket,
Láthatatlan sok-sok lelki remegésünket,
Láthatatlan terheinket,
Láthatatlan viharainkat,
Láthatatlan harcainkat,
Láthatatlan elborulásainkat,
Láthatatlan megalázottságunkat,
Láthatatlan gyötrődéseinket,
Láthatatlan elgyöngüléseinket,
Láthatatlan megingásainkat,
Láthatatlan meghasonulásunkat,
Láthatatlan megroskadásunkat,
Láthatatlan tehetetlenségünket,
Láthatatlan elsivárosodásunkat,
Mindent, amit csak eléd boruló lelkünk tud feltárni.
XII.
Taníts meg rá, Urunk!
Hogy most tudjunk és szeressünk élni,
Hogy most tudjunk és szeressünk bízni,
Hogy most tudjunk és szeressünk derűsnek lenni
Hogy most tudjunk és szeressünk lobogni
Hogy most tudjunk és szeressünk tenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk a veszteségektől többek lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk a mindennapok hősei lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk nagyobbá nőni mint helyzetünk,
Hogy most tudjunk és szeressünk mindent lelkesen vállalni
Hogy most tudjunk és szeressünk semmiben meg nem kisebbedni
Hogy most tudjunk és szeressünk mindenben értelmet találni
Hogy most tudjunk és szeressünk természetfeletti látásra eljutni
Hogy most tudjunk és szeressünk teremtő kezedben a világ anyaga lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk kereszténységünkhöz szent szenvedéssel méltók lenni,
Hogy most tudjunk és szeressünk hinni abban, hogy minden csak kegyelem a világon,
Hogy most tudjunk és szeressünk kereszthordozó Jézus, a Te követőid lenni.
XIII.
Köszönjük Neked, Urunk!
Gondviselésedet,
Kegyelmeidet,
Áldásaidat,
Vigasztalásaidat,
Sugallataidat,
Irányításaidat,
Oltalmaidat,
Meghallgattatásainkat,
Hogy bennünket felemeltél,
Hogy erős lelket adtál,
Hogy a kislelkűség fölé emeltél,
Hogy aktív szenvedésre neveltél,
Hogy hősi életre lelkesítettél,
Hogy új feladatok felé hívtál,
Hogy új örömökre tanítottál,
Hogy magunkat el nem veszítettük,
Hogy szent akaratodat mindenben teljesíthettük.
XV.
Imádunk Téged!
Áldott Isten,
Szent Isten,
Fölséges Isten,
Csodálatos Isten,
Gyönyörű Isten,
Boldog Isten,
Jóságos Isten,
Irgalmas Isten,
Igazságos Isten,
Láthatatlan Isten,
Rejtett Isten,
Titokzatos Isten,
Mindenütt jelenlévő Isten,
Mindentudó Isten,
Emlékező Isten,
Hatalmas Isten,
Élő Isten,
Győzedelmes Isten.
Befejező ima: „Hajlítsd szívemet ajkat igéjére, Uram, Istenem! Örök Igazság… Ne legyen ítéletemre a hallott, de nem teljesített, a megismert, de meg nem szeretett, az elhitt, de meg nem tartott ige. Ámen.“ (Kempis III, 2. 2, 15)