Assisi Szent Ferenc édesanyjától a franciás könnyedséget, édesapjától az olaszok életvágyát és életigenlését örökölte, s amikor megtalálta saját útját Krisztushoz, arról senki és semmi hatására nem tért le. Így lett a Katolikus Egyház legvonzóbb szentje, akinek hatása a mai napig aktuális és meghatározó. Nem véletlen, hogy a jelenlegi pápa az ő nevét viseli.
Ferenc 1181 végén vagy 1182 elején született, pontos születési dátumát nem ismerjük. Édesapja Pietro Bernardone, posztókereskedő, Assisi akkoriban leggazdagabb embere, édesanyja Pica, francia származású asszony volt. Apja éppen Franciaországban járt, amikor a fiú megszületett, anyja Jánosnak keresztelte, majd amikor apja hazatért, inkább a Ferenc (Francesco) nevet adta neki, ami annyit jelent: a „kis francia”.
Bővérű fiatalság – látomásokkal
Ferenc megtanult latinul, s édesanyja révén könnyedén, bár nem tökéletesen beszélt franciául. Ez tette számára lehetővé, hogy eredeti nyelven olvassa a korabeli provanszál trubadúrköltészetet, amelyben a természet szeretete, sőt csodálata az egyik meghatározó stílusjegy. A fiatal Ferenc tékozlóan bánt a pénzzel, és vakmerően adakozó volt. Őt választották a város vezető táncosának, ami azt jelentette, hogy hatalmas lakomákat, izgalmas programokat szervezett a város fiataljai számára. Ennek költségeit általában magára vállalta mások helyett.
Húszéves volt, amikor Assisi háborút viselt Perugia ellen, amelyben ő is részt vett. Fogságba került, a börtönben megbetegedett, és itt kezdett „magasabb rendű dolgokról” gondolkodni: lovag akart lenni, s már nem a pénz, hanem a dicsőség és a hírnév vonzotta.
Aquila felé igyekezett, amikor az úton fordulat áll be az életébe. „Mondd csak, Ferenc – kérdezi álmában egy hang –, ki adhat neked többet: az úr vagy a szolga?” „Az úr” – felelte Ferenc. – „Hát akkor miért hagyod el az Urat a szolgáért, a Herceget az alattvalóért?” – Ferenc ekkor rádöbbent: minden ember csak szolga, nincsenek urak. Csak egyvalaki úr, és ő minden teremtmény felett áll. Csak ő tarthat igényt szolgálataira. – „Mi az akaratod, Uram?” – kérdezte Ferenc. – „Térj vissza a földre, ahol születtél, és ott megmondják neked, mit kell tenned.”
Ferenc misztikájának középpontjában ez a tapasztalat áll: Mindannyian teremtmények vagyunk, s ezért testvérek. Ez az a hit, amelyből a kifogyhatatlan szeretet árad, ami miatt nincs ember, aki ne érezne megilletődöttséget személye kapcsán.
Egyre meztelenebbül Krisztus előtt
Ezután hazatért: sokat imádkozott, elmélkedett, igyekezett megismerni életére vonatkozóan Isten akaratát. Egy leprással való találkozása döntő hatással volt élete további alakulására: „… míg bűnökben éltem, nagyon keserű volt számomra a leprások látása… az Úr vezérelt közéjük, és én irgalmasságot cselekedtem velük. És amikor eltávoztam tőlük, az, ami előbb keserű volt számomra, átváltozott testem és lelkem édességére”. (Részlet Végrendeletéből)
1205-ben a San Damianói romos kápolnában imádkozott, amikor háromszor megszólalt a kereszten Krisztus : „Ferenc, menj, és építsd újjá egyházamat!…” Azonnal hozzálátott a romos kápolnák kijavításához. Assisi környékén három kápolnát újított fel: a San Damianót, a Szent Pétert és a Porciunkulát, ami fölé később felépítik az Angyalos Boldogasszony bazilikát.
„És én két kezemmel dolgoztam és akarok tovább dolgozni. És határozottan kívánom, hogy a többi testvér is dolgozzon, ahogy a tisztesség megkívánja. Akik nem tudnak dolgozni, tanuljanak meg; nem kapzsiságból, nem a munkabér megszerzéséért, hanem a példaadás kedvéért és a henyélés elkerülése végett. És ha munkánkért nem adnák meg a bért, akkor járuljunk az Úr asztalához, vagyis ajtóról-ajtóra járva kéregessünk alamizsnát.” (Részlet Végrendeletéből)
Miután családja vagyonát is felhasználta a felújítások és az alamizsnálkodás céljaira, apja bepanaszolta a püspöknél. Ferenc 1206 tavaszán mindenét, még a ruháit is visszaadta apjának a püspök előtt. Ez az a híres jelenet, amikor meztelenül távozik a találkozóról – kifejezve ezzel azt a radikális jézusi lelkületet, ami jellemzi.
Megtalált hivatás
27 éves, amikor az egyik szentmisében az evangéliumi szakasz arról szólt, hogy Jézus a tanítványokat kettesével küldi szét hirdetni az evangéliumot, és azt mondja nekik: „Menjetek és hirdessétek: közel van a Mennyek országa. Gyógyítsátok meg a betegeket, a halottakat támasszátok fel, a leprásokat tisztítsátok meg, a gonosz lelkeket űzzétek ki…”(Mt 10,7-20). Ferenc ezzel rátalál arra, aki „kezdetben volt”, az Élet Szavára, a Názáreti Jézusra, vagyis rátalál hivatására. Szerzetesként él, s életvitelét látva mások is csatlakoztak hozzá, élve a szegénység, tisztaság és engedelmesség fogadalmát.
Miután egyre többen követték őt – néhány év alatt 5000 ember –, Róma jóváhagyása kívánatossá vált, regulát kellett írnia társai számára. Ezt 1209-ben így kezdte: „A kisebb testvérek regulája és élete ez: kövessék a mi Urunk Jézus Krisztus szent evangéliumát…” Majd összefűzött néhány evangéliumi idézetet saját figyelmeztetéseivel. Ez maradt a rend alapszabálya a mai napig.
1210-ben III. Ince pápa álmában egy kis ágrólszakadt embert látott, aki felemeli a Szent János bazilikát romjaiból. Néhány nap múlva jelentkezett nála Ferenc a társaival, s a pápa azonosította őt az álmában látott emberrel: elismeri a Ferences Testvérek Rendjét. S valóban, a korabeli egyháznak a pápaság és császárság harca, az egyre terjedő eretnekségek közepette szüksége volt a támogatásra. Ferenc pedig úgy tért vissza a krisztusi eszményhez, hogy nem kérdőjelezte meg az egyház mint intézmény létjogosultságát.
Ferenc és szerzetestestvérei az Angyalos Boldogasszony-kápolnában, vagyis a Porciunkulában telepedtek le. A kápolna körül gallyakból épített kunyhókban laktak. Ferenc a szegénységet úgy tekintette, mintha személy lenne, „Krisztus menyasszonya”.
1212 virágvasárnapján csatlakozott hozzá Assisi egy másik előkelő családjának leánya, Chiara di Offreduccio. Klára elhagyta szülei házát, és Ferenc „felfogadta őt az engedelmességre”, azaz szerzetesi életet kezdett Ferenc eszménye alapján. Az ő követői a Klarissza nővérek különböző ágai, a „Szegény Úrnők”.
„Isten hozott, Halál testvér!”
Ferenc tekintélyét mindenki elismerte, ezért több ízben békét is tudott közvetíteni. 1210-ben Assisiben az addig viszálykodó ellenfelek, Guido püspök és a város vezetői az ő hatására „örök békeszerződést” kötöttek egymással. Arezzóban megakadályozta a polgárháborút. A keresztes hadjáratoknak is véget akart vetni, és az iszlámot nem karddal, hanem prédikációval akarta megtéríteni. Két sikertelen út után 1219-ben eljutott a szaracénok közé. A szultán felismerte, hogy rendkívüli emberrel áll szemben, meghallgatta a prédikációját, de a megtérésre nem volt hajlandó. 1220-ban Ferenc a Szentföldre is ellátogatott. Miután hazatért, lemondott a rend vezetéséről.
1223 Karácsonyán Greccióban felidézte Jézus születésének történetét, ez volt a világtörténelem első élő betlehemes játéka.
1224 szeptemberében, miután a rend válságos helyzete miatt néhány társával La Verna hegyén hosszasan imádkozott és böjtölt, megkapta Krisztus kínszenvedésének sebhelyeit, a stigmákat. 1225-ben, félig vakon, tizenkétféle betegségtől szenvedve írta meg máig legismertebb költeményét, a „Teremtmények énekét”, amit mi Naphimnusz néven ismerünk.
1226 májusában megírta Végrendeletét, s halála közeledtét érezve visszatért Porciunkulába. Mielőtt meghalt, megáldotta testvéreit, felolvastatta Jézus búcsúbeszédét, és még egyszer átnyújtott a jelenlévőknek egy-egy falat kenyeret. Megkérte őket, hogy vetkőztessék le, és fektessék le a puszta földre – azt akarta, hogy a végső szegénység legyen a halotti ruhája. A halált „Isten hozott, Halál testvér!” felkiáltással fogadta, és énekelve halt meg október 3-án.
4-én temették el Assisiben, a Szent György templomban. Két évvel később IX. Gergely pápa szentté avatta. Földi maradványait 1230-ban vitték át a tiszteletére épített Szent Ferenc bazilikába.
1. kép: Részlet a Napfivér, Holdnővér c. filmből (rendezte Franco Zeffirelli)
2. kép: Szent Ferenc bazilika, Assisi
Cikk forrása: http://talita.hu/magazin/hogyan-lett-a-kis-francia-az-egyhaz-legvonzobb-szentje/