„Várjuk az Üdvözítőt, Urunkat, Jézus Krisztust.
Ő azzal az erővel, amellyel mindent
hatalma alá vethet, átalakítja gyarló testünket,
és hasonlóvá teszi
megdicsőült testéhez.” (Fil 3, 20b-21)
VÉGTELEN
Kutatom lényed,
keresem az arcod,
formálom emberarcúvá
a mindenséget.
Fogódznék, karom
Feléd réved,
Benned a végtelen
titok egyszerűsége.
Kiáltanék, látom
hatalmas kezed,
titkaid egyikét a
mentő kegyelmet.
Engedd kérni,
hogy megérteni
éljek, elém tárt
végtelenséged.
(Sz. Gy. I.)
Ünnepre készülünk, – a legbensőségesebbre.
A szeretet ünnepére.
Nem a szó „hétköznapi” értelemben.
A karácsony a szeretet csodája!
Istenünk isteni szeretetével
beleszeretett az Emberbe.
Hogy az Ember, – egész szívével, lelkével
szeretni tudja Őt.
Megszületett, abban a „rongyos istállócskában.”
Fiában vállalta a mi emberi létünket.
Erre gondolva rá kell döbbennünk saját
szépségünkre. Meg kell „szelídüljünk!”
S ez a megszelídülés, – csodás változást kell
eredményezzen.
Isten Fia eljött közénk, – felkínálva szeretetét az
ember számára. Ennek már csak sejtése is,
– meg kell bennünket változtasson.
E változásnak bizonyos fokát már az Ünnepig
el kell érjük. Éppen ezért szükséges
az adventben, – valóban készülnünk!
Hogy amikor a Karácsonyban, Isten szeretete hozzánk
simul, – Gyermek képében a betlehemi éjszakán, –
akkor képesek legyünk Szeretetének minden,
még a legkisebb morzsáját is befogadni.
(Csukor Árpád)
.
Dicsérjétek Istent, minden népek… – az Önkiszolgáló étteremben …