Rajta, menjünk fel az Úr hegyére
és Jákob Istenének házába,
hadd tanítson meg minket útjaira,
hogy járni tudjunk ösvényein,
mert Sionból jön a tanítás
és Jeruzsálemből az Úr igéje. (Iz 2, 3)
… még fénytelen a lét…
Hallom ezüstös harmatcsepp könyörgését,
reggeli zúzmarája még meg sem pirit.
Hóesést várom, az igaz tisztaságot…
bár ez nem takarja el a lelkünk szennyét!
Fényes utcák s a kirakatok szerteszét…
Vétek nem látni vakok rohangálását…
magunkat felismerve lassan az ívét,
minden léptünk súlyát, Urunk tanítását.
… még fénytelen a lét.
Szeretethiányban fetreng velünk a világ.
Adventi hangulat alkotóelemét
fogadd szívedbe! Így lesz béke, tisztaság!
(részletek – Timár Judith)
Adventet átélni, – ez magától értetődő, –
csak teljes elkötelezettséggel érdemes.
Mert életöröm és annak lelkesítő ereje,
– csak ebből az életállapotból fakadhat.
Az advent négy hete visszahelyezett bennünket
a választottnép kétezer éves várakozásába.
Valamelyest úgy éltük meg ezeket a heteket,
mintha még nem testesült volna hozzánk a Fiúisten.
Ezzel is az Isten utáni vágyakozásunkat
szítottuk fel magunkban.
De ezt úgy tesszük, – még a hátra levő rövid napokban is, –
hogy hasson az értelmünkre,
és gondolkodásra késztessen bennünket.
Sőt a kristálytiszta vágyakozás érzelmeit
korbácsolja fel bennünk.
Hogy azután karácsonykor,
Jézusunk születésének ünnepén,
– tudjunk leülni és gondolkodni….
Akkor már ne csupán érzelegni.
(Csukor Árpád)
Effata együttes: Azon a csendes éjszakán