„Az emberi kevélység lesüti szemét,
és az emberek gőgjét megaláztatás éri.
Egyedül az Úr lesz magasztos
azon a napon.” (Iz 2, 11)
RORÁTE
Ó, nézd ezt az esteli fényt,
mely már a hajnalt zengi:
Mária asszony áldott titka
ragyog le ránk. Most mindenki
boldoggá hevül, a pap sötét-
lilában mond misét, s mintha
testét veszítené, egészen átszellemül,
hogy végre magához vehesse Jézust –
míg az ablakon lassan
keresztüldereng
az angyali üdvözlet első sugara …
(Berda József)
Beláttunk valaha is, annak mélységébe,
hogy – kihez is jön a megváltó Jézus?
Szegényekhez és megtört szívűekhez.
A bűn rabságában sínylődőkhöz.
Mily szerencsétlenek lennénk,
a mi Urunk, Jézus Krisztus nélkül!
S mennyire rossz lehet azoknak,
akiknek lelkébe nincs Karácsony.
Ha mindezeket át tudjuk érezni,
akkor Máriával együtt örvendezhetünk:
„Szívem ujjong az én Istenemben,” –
hiszen „az üdvösség ruhájába öltöztetett,
az igazság köntösét terítette reám.”
Hozzá teszi: „Minden nép színe előtt!”
Tehát már nem egy kicsiny népcsoport
hanem minden ember,
Te is, – én is megéltük,
megéljük ezt a szép Csodát.
Köszönöm, hogy velem járod,
– pislogó gyertyák világánál, –
közös adventestéinket.
(Csukor Árpád)
Monteverdi: Magnificat
Magasztalja lelkem az Urat,
és szívem ujjong üdvözítő Istenemben!
(Choir of New College, Oxford)