„Tudom, milyen terveket gondoltam felőletek,
mondja az Úr. Ezek a tervek a békére vonatkoznak,
nem a pusztulásra,
mert reménységgel teli jövőt szánok nektek.
Ha kerestek, megtaláltok, föltéve,
hogy szívetek mélyéből kerestek. „(Jer 29, 11. 13)
„Zúg az adventi harangszó.
Gyermekszemek lámpácskái
felragyognak, – fénylenek.
Ők csak mennek fej lehajtva.
Másé már az üzenet.
Istenem, zúgó haranggá
teremtsd most a szívemet.
Istenem, harangozok:
ádventet harangozok.
Fáradtléptű embereknek
ádventet harangozok.
Bim-bam! Higgyetek megint!
Legyen ádvent bennetek!
Csodahívő szemetek
világítson a világba…
benne várakozás lángja,
benne ádventi remény!
Mert eljő a Messiás!
Szeretete fénylő fáját
Lángja gyújtja, ahol várják.”
(részl. – Túrmezei E.)
A harmadik adventi hét még mélyebbre hatol
a kérdésével, – mi, – feltudjuk-e ismerni az Érkezőt?
Mintha mi mást várnánk, – és nem Őt.
Őt, – Aki pedig szinte érinthető közelségben van.
Van-e szívünk és van-e szemünk,
hogy tudjuk, – Kire várunk?
Mert vannak ehhez jelek és csodák!
De van-e elég hitünk, – felismerni a Messiást?
S ha megadatott, hogy felismerjük,
képesek leszünk-e, ÖRÖMHÍRÉNEK,
– evangéliumának, – FÉNYÉBEN élni?
(Csukor Árpád)
Kodály Zoltán: Adventi ének – Pálúr János improvizációjával