Most, hogy a csapból is Star Wars folyik, minden gyerek jedi vagy világmegmentő hős akar lenni. De megfigyeltük-e már, hogy bármelyik hős, amelyik megmentette a világot, ő maga sose halt meg?
Valahogy mindig megmenekültek, összeügyeskedték a dolgokat, és úgy megsemmisítették mind az ellenséget, hogy aztán a film végén a füstölgő romokon át mosolyogva sétálhattak bele a naplementébe. Mi pedig sose tudjuk meg, mi történt utána. Visszajöttek-e valaha a naplementéből, nőtt-e még petrezselyem a füstölgő táj alatt a vasárnapi húslevesekhez vagy kiheverte-e a gonosz a reá mért ütéseket?
Chuck Norrisról tudjuk, hogy mindenre képes, Luke Skywalker kezdetben sem ijedt meg a sötét oldaltól, Bruce Willisről ha leszakad a trikó, akkor is megmenti a világot, Jackie Chan kaszkadőr nélkül is talpra esik és még sorolhatnánk. Boldogan élnek tovább, hiszen James Bond is azt mondta, hogy „Halj meg máskor..”
De volt egy másik világmegmentő hősünk, – az Igazi – aki nem mondott ilyet. És igen, meghalt akkor, amikor ez volt a tét. Hozott viszont nekünk egy olyan fegyvert, ami ezer évek múltán is hatékonyan működik.
Jézus, aki értünk halt meg a kereszten, erejénél fogva megtehette volna – mégsem nyírta ki az ellenséget. Ő inkább hosszútávú leckét hozott nekünk: azt mutatta meg, hogy tudunk az ellenség mellett helyesen élni. Mert hiába halt meg értünk, azért a gonosz itt maradt és itt ólálkodik ma is, holnap is, – sőt minden nap a fülünkbe liheg.
Ahogyan a világunk dolgai miniatürizálódnak, a gonosz lélek is változik. Nem elsősorban a nagy öldöklésekben és háborúkban van jelen, hanem az apróságokban. A hazugságban, a megtévesztésben. A gonosz ugyanis nem tesz semmi mást, csak elhiteti az emberrel, hogy ne erre menjen, hanem arra. Megmásítja az ember előtt a valóságot, hogy inkább a világ káprázatának higgyen, valamint elidegenít egymástól, hogy az emberi lélek szétaprózódva ne tudjon szeretetté kapcsolódni és felülkerekedni rajta. Mert hiszen tudja, hogy a szeretet nála sokkal erősebb, azzal szemben ő nem érvényesülhet.
Ezt Jézus is tudta. Ezért ahelyett, hogy kinyírta volna az épp aktuális gonoszokat és elsétált volna a húsvéti ragyogásban, elhozta a jó Isten fegyverzetét, a szeretetet, és megmutatta, hogy a végsőkig kell használni, nincs szünnap, nem lehet leállni vele. Azt mondta, szeressétek egymást.
Az ember gyakran csak érzelemre gondol, amikor a szeretet szót hallja. Jó érzésre, simogatásra, ölelésre, karácsonyra, esetleg adakozásra. Csakhogy azt is elmondta Jézus, hogy hogyan szeressünk „ahogy én szerettelek titeket”….Az a szeretet pedig már nem egy ilyen csupa csöpögős, angyalszárnyas puhány dolog. Az a szeretet egy eszme, egy út, és ezzel egy mód a világban való boldogulásra. Egy fegyver – a gonosz ellen.
Csak a gyávák lövöldöznek.
Ha látszólag győznek is, utána füstölgő romokon állnak.
Talán nem vagyunk mindannyian jók. Talán nem leszünk szentek. De talán már ráléptünk az útra, amelyen ébred bennünk egy Erő, mint a jedikben, akik még kiképzés alatt állnak.
A JÓ az Istentől van. Ezért bátran higgyünk a jó győzelmében és tegyük a jót rendületlenül, mert a jó erősebb a rossznál, mindig is az volt, hiszen a jó természetfeletti.
A rossz – vagyis a sötét oldal, – bárhol is van, csupán a fény hiánya. De mi bevilágíthatjuk, mi megtaníthatjuk a sötét oldalt is a szeretetre, ha odavisszük neki a fényt – amit eddig még nem ismert meg. Csak nekünk kell kezdeményezni.
Puhányok nem lehetünk, mert néha fájni fog. De hinnünk kell, hogy a rosszért adott jó csupán nekünk fáj, a világ számára befedi a rossz által kivájt hézagokat. Ebben áll a harc.
Ahogy ezen az úton járunk, egyszercsak sérthetetlenné válunk. Félelmünk megsemmisül, mert természetfeletti forrásból kapjuk az erőt. Így megpróbálhatjuk jobbá szeretni a világot.
Az Erő legyen velünk.
„…erősödjetek meg az Úrban, az ő mindenható erejéből. 11Öltsétek föl az Isten fegyverzetét, hogy az ördög cselvetéseinek ellenállhassatok.” (Ef 6,10-11)
Forrás: istenvelem.blogspot.hu
Kép: Fallout