Tizenegyedik stáció – A föltámadt Jézus tanítványait a világba küldi

Vissza a kezdetekhez

Méltó a Bárány, akit megöltek,
hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

„Menjetek, tegyetek tanítványommá minden népet!” (vö. Mt 28,16-20)

A tizenegy tanítvány elment Galileába, arra a hegyre, ahová Jézus rendelte őket. Hatalmas vissza- és előreutalásokkal terhesek ezek az események és szavak. Mintha mindent, amit az evangélium tartalmaz, összefoglalna Szent Máté. Mindarra utal, ami az apostolok küldetésének e most fölfakadó forrásából árad az Egyház egész történelmére vonatkozóan, a világ végéig. Ez az együtt-láttatás már a pünkösdi Lélek művét jelzi, aki mindent átlát, nemcsak az ember, hanem az Isten mélységeit is, és mindent összefoglal egyetlen egységben, végtelen egyszerűségben.

Miért kell a tanítványoknak visszamenniük Galileába? Hiszen Jézus mindenütt képes rá, hogy föltámadott dicsőségét „látni engedje”, ahogy az evangéliumok kifejezik. Azért, mert ennek a helynek jelentése van. Az apostoloknak nemcsak Jézus föltámadásáról kell tanúskodniuk, nemcsak a dicsőség Uráról, a hit Krisztusáról, hanem a földön járt Jézusról is, aki Galileában hívta meg őket. És arról, hogy e kettő: a fölmagasztalt és a megalázott Jézus ugyanaz. Erről szól Szent Péter beszédében, melyet Szent Mátyás apostol megválasztása előtt mondott: „Szükséges tehát, hogy azok közül, akik mindig velünk tartottak, amíg az Úr Jézus közöttünk járt-kelt – János (galileai) keresztségétől egészen mennybevétele napjáig –, valaki velünk együtt tanúskodjék az ő föltámadásáról.”

De melyik lehet az a hegy Galileában? Szent Máté evangélista a megkísértés, illetve a színeváltozás hegyét sugallja. Az apostolaitól végleg búcsút vevő, őket a világba küldő Jézus is e két hegyre utal szavaival: „Minden hatalom nekem adatott a mennyben és a földön.” A megkísértés hegyén a Sátán úgy mutatkozott be, mint a világ fejedelme, mondván Jézusnak: „Mindezt neked adom, ha leborulva imádsz engem.” Ezt a mi Urunk visszautasította, és megvallotta, hogy egyedül az Atyát imádja, akinek ő a Fia. Számára ez a viszony mindennél értékesebb. Ő nem valamiért, hanem valakiért él. Erre válaszol az Atya a színeváltozás hegyén, ahol az ő szózata hallatszott a felhőből: „Ez az én szeretett fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” Ettől kezdve Jézus nyíltan beszélt szenvedéséről és kereszthaláláról. A kereszten haldokolva, utolsó, nyilvánosan elkiáltott imádságában felragyog a színeváltozás lényege: „Atyám, kezedbe ajánlom lelkemet!” A lényeg az egyedülálló, a világ teremtése előtt létező szentháromságos isteni kapcsolat az Atya és a Fiú között. Erre az imádságra, valamint a megkísértés-hegyi visszautasításra válaszolt az Atya azzal, hogy harmadnapra föltámasztotta Fiát, s a halált, az emberi testet és a mindenséget lába alá rendelte. Mondhatta tehát a föltámadt Jézus az apostoloknak, hogy „minden nekem adatott”, mert az Atyától kapta, s tőle elfogadja, hiszen ez Isten megdicsőülése lesz a Fiúban. Jézus többet kapott, mint amit a Sátán ígért, mert hozzáteszi: „a mennyben és a földön” – tehát nemcsak a látható világ lett Jézus lába alá rendelve, hanem a láthatatlan, angyali világ is. Még maga a Sátán, a bukott angyal is, hiszen Isten Fia azért jött, hogy lerontsa az ő műveit.

Keresztény küldetésünk attól a Krisztustól való, aki az Atyától mindent megkapott. Bátorságunknak, merészségünknek nem eredményeink lelkesítő látványából kell származnia, hanem abból a tényből, hogy a mindenség és benne minden ember Jézus Krisztusé, az Isten Fiáé, aki vére árán megváltást szerzett számunkra az örök haláltól.

„Tegyetek tanítványommá minden népet… tanítsátok őket.” Jézus tanítványává válni többet jelent, mint elsajátítani valamiféle ismeretanyagot vele kapcsolatban. Azonban senki sem lehet tanítvány, ha meg nem tanulja mindannak megtartását, amit Jézus parancsolt. A kereszténység nemcsak élet, hanem határozott tudás is. Van a hitünkben sok minden, ami tanítandó és megtanulandó. Ezek nem vélekedések, hanem igazságok és utasítások.

E küldetéssel az Úr Jézus felvázolja az Egyház történelmének lényegét, második eljöveteléig. De addig sem vagyunk elhagyatva: „Íme, én veletek vagyok mindennap, a világ végezetéig.” Az Oltáriszentségben, az Igében, a testvéri közösségben és lelkünk mélyén. Szent Máté evangélista Jézus e szavaival egész evangéliumát keretbe helyezi, összefoglalja, hiszen első fejezetében is elhangzik, hogy aki a Szűz méhében fogant, földi atya nélkül, a Szentlélek erejéből, Emmanuelnek neveztetik, ami annyit jelent: velünk az Isten.

Aki föltámasztotta Jézust a halálból,
a mi halandó testünket is életre kelti egykor, bennünk lakó Lelke által.

KÖVETKEZŐ -»

Előző cikk

Tizedik stáció – A föltámadt Jézus átadja a főhatalmat Péternek

Következő cikk

Tizenkettedik stáció – A föltámadt Krisztus a mennybe megy

2017. január 22.

Vissza a kezdetekhez

Tizedik stáció – A föltámadt Jézus átadja a főhatalmat Péternek

Tizenkettedik stáció – A föltámadt Krisztus a mennybe megy

Címkék