Tizenharmadik stáció – Az apostolok Máriával együtt imádkozva várják a Szentlélek eljövetelét

Szűz Mária hármas Pünkösdje

• Méltó a Bárány, akit megöltek,
• hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.

„Mindezek (az apostolok) az asszonyokkal, Máriával, Jézus anyjával és testvéreivel együtt, egy szívvel-lélekkel, állhatatosán imádkoztak.” (ApCsel 1,14)

Ennél a húsvéti stációnál felragyog előttünk a Szent Szűznek, Jézus édesanyjának hármas – és egyre jobban kibontakozó – Pünkösdje. A szeplőtelen fogantatás, Krisztus testének csodálatos fogantatása és Krisztus Titokzatos Testének fogantatása máriás misztérium, amelyben az Úr Jézus halálának és feltámadásának gyümölcse, a Szentlélek kiáradása valósul meg, egyre hatalmasabb méretekben.

Szűz Mária szeplőtelen fogantatása a Szentlélek első kiáradása, mely Jézus halálának érdemeiből lehetséges – bár időben megelőzi azt. Szent Anna és Szent Joachim leánya, Mária, Jézus anyja úgy fogantatott, ahogyan mi mindannyian: két sejt egyesüléséből indult az élete. A szeplőtelen fogantatás nem azt jelenti, hogy férfi nélkül történt volna. A „szeplő”, vagyis a bűn nem a fogantatás módjában van, hiszen az Isten akarata: „Szaporodjatok és sokasodjatok.” Azért lett minden ember fogantatása pillanatában „szeplős”, vagyis az áteredő bűntől sebzett, mert Ádám ivadéka, annak az emberi nemnek egyede, amely elszakadt Istentől. Mária test szerint ugyan Ádám gyermeke, de Isten, mivel őt szent Fia édesanyjául rendelte, léte első pillanatában belehelyezte a megváltás erőterébe, a Szentlélek működése által. Szűz Máriának nem kellett megkeresztelkednie (vagyis vízből és Szentlélekből újjászületnie), mert a Szentlélek már fogantatása pillanatában kiáradt rá. Honnét tudjuk ezt? Az angyal köszöntéséből: „Örülj, kegyelemmel teljes.” Az ő neve az Atyaisten számára, aki angyala által köszönti, nem Mária, hanem „kegyelemmel teljes” – és aminek Isten nevez valakit, az valóban az is. Mária nem a köszöntés pillanatában tisztult meg az áteredő bűntől, az csak felfedte Mária léte kezdetétől hordozott titkát, amely számára is ismeretlen volt addig. Ezért döbben meg, és kérdezi: „Miféle köszöntés ez?” Ez Mária őspünkösdje, Máriáé, aki létének első pillanatától hordozta a fia halálának és föltámadásának érdemére kiárasztott pünkösdi kegyelmet. Ezt a titkot állítja elénk a szeplőtelen fogantatás ünnepének könyörgése: „Istenünk, te méltó hajlékot készítettél Fiadnak a Boldogságos Szűz Mária szeplőtelen fogantatásában, amikor őt Fiad halálának érdeméért eleve megóvtad minden bűntől.”

Szűz Mária második Pünkösdje akkor történik, amikor az angyal szavára elvállalja, hogy Krisztus anyja legyen. „Mária megkérdezte az angyaltól: »Miképpen lesz ez, hiszen férfit nem ismerek?« Az angyal ezt felelte neki: »A Szentlélek száll rád, és a Magasságbeli ereje megárnyékoz téged.«”

A harmadik Pünkösd, amikor – kilenc napon át imádkozva az apostolokkal és a szent asszonyokkal – Krisztussal való kapcsolata, amely a Szentlélekben áll fönn (Krisztus és ő voltak harminchárom éven át az Egyház!), most kiárad az apostolokra, az asszonyokra, majd mindazokra, akik hisznek Jézus Krisztusban, és megkeresztelkednek. Szűz Mária tehát nemcsak Krisztus anyja, hanem a Szentlélekben Krisztus Titokzatos Testének: az Egyháznak is anyja. Nem csupán tagja, hanem anyja, hiszen az Egyház hordozója volt Krisztus fogantatásától Pünkösd napjáig.