A küldetés teljesítésének kezdete
- Méltó a Bárány, akit megöltek,
- hogy övé legyen a hatalom és a dicsőség mindörökké. Ámen.
„Amikor elérkezett Pünkösd napja, mindannyian együtt voltak ugyanazon a helyen.” (vö. ApCsel 2,1-4)
Összegyűjtötte Jézus a nyáját. Hiszen azért halt meg, hogy Isten szétszóródott fiait egybegyűjtse. – A zsidó ház teteje vízszintes, mellvéddel körülvett, gyakran be is fedett terem volt, mely alkalmasnak mutatkozott az ünnepi étkezésekre és közös imádságokra. Az eredeti szövegben ezt olvassuk: „az” emeleti teremben. Vagyis ismert teremről van szó: az utolsó vacsora helyéről. Itt hangzottak el Jézus szavai megváltó halálának értelméről, és ígérete, hogy elküldi az Igazság Lelkét, aki minden igazságra elvezeti őket, vagyis megadja a végső megértést – szavait, tetteit, szent halálát illetően. A Szeretet Lelkének is nevezi, akit az Atya küld, de ő is küldi, mert kettejük közös Lelke a harmadik személy, aki velük az egyetlen isteni természetet birtokolja. Elküldi, hogy kiárassza szívükbe az istenismeret tiszta fényét (Krisztus ismerete által), és az ő isteni természetének részesévé tegye őket, hogy eleven vesszők legyenek az életadó szőlőtőkén, amely ő maga. Most kapcsolódik be az egyébként már kész Egyház a Szentháromság egy Isten belső életének vérkeringésébe. Ez a Pünkösdkor ünnepelt törvényadás a Sinai-hegy égzengését idézi, de eredménye nem két kőtábla, hanem a mindegyikükre leereszkedő lángnyelvvel az emberi szívbe begyökereztetett isteni élettörvény, a szeretet.
Bár elhangzott Jézus parancsa ugyanebben a teremben: „Ezt cselekedjetek az én emlékezetemre”, Pünkösdig mégsem cselekedték. A Szentlélek lehívása, az epiklézis nélkül a mise csupán baráti emlékvacsora lett volna. A Szentlélek erejéből valósul meg az átlényegülés és a valódi Krisztus-jelenlét.
Bár elhangzott a parancs: „Menjetek, és tegyetek tanítványommá minden népet”, ők mégsem indultak prédikálni. Szentlélek nélkül csak egy újabb vallás, zsidó szekta lett volna a kereszténység.
Bár elhangzott a parancs: „Kereszteljétek meg őket” – Pünkösdig azonban nem kereszteltek, mert Szentlélek nélkül a víz csak a test lemosását szolgálta volna, de nem a lélek újjászületését.
Bár elhangzott az utasítás: „Tanítsátok meg őket arra, hogy megtartsák mindazt, amit parancsoltam nektek!” – a Szentlélek nélkül legfeljebb egyfajta maximalista erkölcsöt hirdettek volna, mely emberfeletti követelményeivel megalázta volna a gyönge embert, és még jobban a törvény igájába hajtotta volna őt. Az iga nemhogy könnyebb, hanem elviselhetetlenül nehezebb lett volna az ószövetséginél, és elmaradt volna édessége.
Jézus több alkalommal mondta tanítványainak: „Vegyétek a Szentlelket! Akinek megbocsátjátok bűneit, bocsánatot nyer.” De csak most láthatták, hogy valóban eljött a Lélek a bűnök bocsánatára. Pünkösd nélkül csak pszichoterápiás kezelésről és a lélek nyugtatgatásáról lehetett volna szó, nem feloldozásról. És hiába mondta az Úr Jézus, hogy kereszteljenek az Atya és a Fiú és a Szentlélek nevében, ha eddig azt sem tudták, hogy létezik a Szentlélek. Most ragyogott fel a dicsőséges Szentháromság végső, legnagyobb és legbensőbb titka. „Áldott légyen a Szentháromság, az osztatlan egység, mondjunk áldást néki, mert irgalmasságot tett ő vélünk.” Most mondhatjuk el azt az istendicsőítést, amellyel kezdettől fogva telve van az ég és a föld: Dicsőség az Atyának és Fiúnak és Szentlélek Istennek, miképpen kezdetben vala, most és mindenkor és mindörökkön-örökké. Ámen.
- Aki föltámasztotta Jézust a halálból
- a mi halandó testünket is életre kelti egykor, bennünk lakó Lelke által.