Az én Jézusom a Krisztus, akit a Keresztelő,
– ott a Jordán partján, amikor elkezdte hirdetni
Isten országának elérkeztét,
a jelekből, – felismert. A Messiást, – az Isten Fiát!
„Én láttam, és tanúskodom arról,
hogy ő az Isten Fia!” (Jn 1, 34)
Amikor megkeresztelte,
az Atya tett tanúságot Fiáról.
A Lélek is ott lebegett, – galamb képében.
E csodálatos jelenés hatására
megértette a Keresztelő, hogy előtte
az igazi Messiás áll. A második isteni Személy.
Aki ugyan beállt a bűnösök közé,
de isteni tanúságtétel igazolta,
Ő valóságosan az Isten Fia!
Életünkben, – mi akkor vesszük észre
a Lélek működését, – irányítását,
ha teljesen átadjuk magunkat az Úrnak.
Mert a Lélek működni akar, – bennünk is.
Csak engedjük meg neki, hogy leszálljon ránk!
Hogy irányítson bennünket.
Akkor már mi sem emberi módon fogunk
gondolkozni Istenről, a világról és önmagunkról,
– hanem Isten gyermekeként.
Akiben az Úr, – kedvét leli.
Gondolkodásunk, – egyszerűen megváltozik.
A Lelket mi is a keresztségben kapjuk meg.
S Ő attól kezdve, – bennünk lakik.
Mindaddig míg engedjük, irányítja életünket.
Állandóan közeledik felénk szinte észrevétlenül.
Várja, hogy kérjük segítségét.
Várja, hogy magunkban felszítsuk kegyelmét,
amellyel a keresztségben és a bérmálásban
elárasztott bennünket.
János evangélista,
– evangéliumában tanúskodik Jézusról.
Megbízható és igaz módon.
Pontosan emlékszik mindarra,
hogy mi történt azokban a napokban.
Nem tanúktól szerzi be információit,
hisz ő is ott van, – jelen van az eseményeknél.
Sőt ő az egyik tanítvány, aki megbizonyosodva
arról, hogy Jézus a várt Messiás,
– követni kezdi Jézust.
Erre a számára fontos eseményre pontosan emlékszik.
Nekünk is személyes választ kell adnunk,
éppen a Lélek indítására arra,
hogy hiszek-e a Jézusról szóló tanúságtételben?
Hiszem-e mindazt, amit az evangélium,
mint igazságot tár elém?
S ebből következően:
tanúságot teszek-e mások előtt
hitemről és Jézusomról?
(Csukor Árpád)