- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Amikor magamhoz térek, Mária keze simogat. Az én égi édesanyám törékeny karjai tartanak. Elfutott minden tanítvány, de ő itt van, ott állt és várt az én keresztem tövében is. Köpenyével betakar engem: csak pihenj, már nem bánthat senki sem. Íme a Te anyád – és íme a te fiad.
Elszakadva a világtól, testben meghalva az életért, már senki sem tud bántani. A világ őrülete hologramként száguld el mellettünk, és mi látni fogjuk, hogy az egész nem valódi. Látni fogjuk, miként csalt tőrbe a gonosz egész mostanáig ezzel a vetítéssel, és miként teszi ezt a világ gyermekeivel.
Ezért mindig tudjam, hogy akkor vagyok a legerősebb, amikor az Úr előtt térdelek, és akkor vagyok a legerősebb, amikor a világ szemében gyenge vagyok, mert Ő azért jött, hogy ezt a szűk kiutat mutassa meg nekünk. Tartsunk ki imában, tartsunk ki alázatban, tartsunk ki a szeretetben és akkor a világnak nem lesz hatalma felettünk.
Isten gyermekeinek minden lépését Mária vigyázza itt a földön. Rátapos a kígyó fejére, hogy védelmezzen, az Úr szolgálóleányaként ad példát a napi küzdelmekhez és a csendes, alázatos, nehéz életutakhoz. Mindig ott van, hogy megtámasszon a fájdalomban, mindig ott lesz a keresztünk tövében, és mindig jeleket küld, hogy merre induljunk tovább. Jézust adja nekünk, miközben Hozzá való imáinkban földöntúli erőt és lelki békét kínál.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!