- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
A halál sötétsége után eljött a fény. A régi ember halott, megjelenik az új.
Krisztus megdicsőíti az anyagi testet, ami feltámad és így lesz az elhalt búzaszemből először búzakalász, azután kenyér. A kenyérből pedig az élet kenyere, amit forrásként magunkhoz vehetünk a szentáldozás során. Mint ahogy feltámadott testével megdicsőítette az élettelen anyagot, úgy dicsőíti meg a kenyeret és a bort a szentmisében nap mint nap, hogy mi ezekből az ittmaradt erőparányokból táplálkozhassunk. Az Oltáriszentségben jelen lévő, feltámadott Krisztus: a titkos átjáró világaink közt.
Ő itt akart maradni köztünk, hogy erősítsen a küzdelemben. „Veletek vagyok minden nap a világ végéig.“ (Mt 28,20) – ígérte. Jézus itthagyta nekünk ezt az erőt, hogy táplálkozzunk belőle, amíg úton vagyunk a földi életben.
Együtt haladtunk Vele a Golgotán. Mire felértünk a hegyre, már meghalt bennünk az önzés, a régi ember halálával pedig feltámadt bennünk a krisztusi szeretet és feltámadt az új ember.
Isten közelségébe olyan jó belesimulni. “Uram, jó nekünk itt lenni.” (Mt 17,4) – mondta Péter is Jézusnak. Mi pedig imádságainkban, az Eucharisztia jelenlétében és a Vele töltött csendjeinkben az itt a földön is bármennyit az Ő közelségében lehetünk. Soha ne hanyagoljuk el ezt a forrást, hisz Ő a mi erőnk.
De odafent a hegyen mégsem maradhatunk.
Nem lubickolhatunk soká a feltámadás dicsőségében, mert a völgyben még sokan várnak, hogy mi felsegítsük őket az úton. A völgyek homályában még sokan tévelyegnek a gonosz útvesztőjében és a hamis szeretet boldogtalanságában, ezért nekünk, akik már ismerjük, meg kell mutatnunk az igaz szeretetet nekik. Szelíden kézenfogni őket, és hazavezetni.
De sosem szabad elfelejtenünk, hogy honnan indultunk mi magunk is, és nem szabad ellankadnunk abban a törekvésben, hogy Krisztus szemével próbáljunk tekinteni minden testvérünkre. Ő mindannyiunkért meghalt a kereszten.
A tömegben bántanak és kinevetnek majd, de ez már nem hat ránk, mert mostantól a feltámadott Krisztus cselekszik bennünk, – ezért bátran elkezdhetünk elsőnek szeretni, most már nem egyedül, hanem együtt Krisztussal, örökkön-örökké.
Ámen.
- Könyörülj rajtunk Uram!
- Könyörülj rajtunk!
Foto: pixabay free images
Elmélkedések szövege: Szeder Bernadett OFS
