- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
A halál sötétsége után eljött a fény. A régi ember halott, feltámadhat az új.
Ő itt akart maradni köztünk, hogy erősítsen a földi küzdelemben. „Veletek vagyok a világ végéig.“- ígérte.
A feltámadott Krisztus ereje az Eucharisztiában maradt ránk. Mint ahogy feltámadott testével megdicsőítette az élettelen anyagot, úgy dicsőíti meg a kenyeret és a bort a szentmisében nap mint nap, hogy mi ezekből az ittmaradt erőparányokból táplálkozhassunk a szentáldozás során.
Ahogy Krisztus teste megtöretett a Golgota felé, úgy töretik meg a szentostya a szentmisében és úgy kell megtöretnie a mi testünknek is, hogy elhagyva az anyagi világtól való függést, Lélek szerint élve elkezdődhessen az örök életünk és az Ő segítői lehessünk a földi világban.
Mire felértünk a saját Golgotánkra, már meghalt bennünk az önzés, a régi ember halálával pedig feltámadt bennünk a krisztusi szeretet és feltámadt az új ember. Öröm és szabadság van bennünk.
De odafent nem maradhatunk. Nem maradhatunk a dicsőségben, mert a völgyben még sokan várnak, hogy mi felsegítsük őket az úton. A völgyek homályában még sokan tévelyegnek a gonosz útvesztőjében és a hamis szeretet boldogtalanságában, – ezért nekünk, akik már ismerjük, meg kell mutatnunk az igaz szeretetet nekik.
De sosem szabad elfelejtenünk, hogy valamikor onnan lentről indultunk mi magunk is, és nem szabad ellankadnunk az igyekezetben, hogy Krisztus szemével tudjunk tekinteni minden testvérünkre.
A tömegben bántanak és kinevetnek majd, de ez már nem hat ránk, mert mostantól a feltámadott Krisztus cselekszik bennünk, – ezért mindig kezdjünk el elsőnek szeretni, most már nem egyedül, hanem együtt Krisztussal, és tartsunk ki ebben.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
