- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Isten volt és mégis elesett. Aztán felkelt és ment tovább.
Mert a szeretet a bukott világban csak áldozatokban tud megnyilvánulni, csak lemondásban, csak olyan rendíthetetlen kitartásban, ami akkor is továbbmegy, feláll, ha padlóra küldték. Kinevetnek, visszautasítanak, bizalmatlanságba ütközünk. Mi mégis szeressünk tovább. Álljunk fel, bocsássunk meg és szeressünk tovább. A szeretetet a gonosz világában nem lehet másképp átvinni a túlsó partra.
Amikor elkezdünk szeretni, beleütközünk az alázatba is. Mert ha az ember azt hiszi, szeret, de nem alázatos, a kegyelem előbb-utóbb a padlóra küldi, hogy tanuljon meg leborulni az Istene előtt.
Ha az Úr Jézusnak lett volna más útja a világ hatalmának legyőzősére, vajon nem azt az utat választotta volna? De nincs más út. Csak alázattal lehet szeretetben végigmenni az életen. Végig kell hurcolni a keresztet, minden reménység nélkül, fel a Golgota hegyére, ahol a kínok, gyötrelmek majd befejeződnek. Nincs más út az igazságtalanság és a gonosz hatalmának legyőzésére, mint az Istenben való bizalom és az alázatos béketűrés. Felállni újra és újra, Istennek adni minden szenvedést, és ugyanezen az úton menni tovább.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!