- Imádunk Téged, Krisztus és áldunk Téged!
- Mert Szent Kereszted által megváltottad a világot.
Néha csak úgy jártunkban-keltünben rövid időre sodródunk bele valakinek a sorsába. Vagy valaki a miénkbe. Cirenei Simon két sarokkal korábban még nem tudta, hogy segíteni fog valakinek. Arról pedig fogalma sem volt, hogy Kinek.
Előfordul, hogy mások küldenek minket valahová segíteni. És lehet, hogy akaratunk ellenére megyünk oda, csak mert valamiért muszáj, – ugyanakkor hatalmas kegyelmet tapasztalunk meg, az adakozás és az önzetlen segítség kegyelmét. Úgy jövünk vissza, hogy tulajdonképpen jó volt, gazdagított minket a tett.
Az életünkben számtalan apró alkalom adódik arra, hogy Cirenei Simonok legyünk. Amikor átadjuk a helyünket a buszon, segítünk valakinek cipelni a nehéz táskát, amikor kocsival hazaviszünk valakit, vagy csak megtesszük azt, amit látunk, hogy épp megtehetjük, hogy valakinek könnyebb legyen az élete.
Ha elkezdünk így tenni, a mi életünkben is megjelennek a Cirenei Simonok. Ha leejtünk valamit, valaki ott terem és felveszi. Ha lerobban a kocsink, valaki ott terem, hogy segítsen. Ha nem tudunk megoldani valamit, valaki jön és megoldja nekünk. Ha nem bírjuk az élet terheit, jön valaki, aki felvidít, vagy segítséget tud nyújtani. Fontos, hogy nyitottak legyünk az emberekkel szemben. Legyen bennünk alázat elfogadni mások segítségét, belátni azt, ha segítségre szorulunk. A mai világ nem erre nevel.
Tanuljuk meg elfogadni a segítséget. Ne akarjunk mindent egyedül megoldani. Fogadjuk el, az Úr mindig küld segítőket, akik felemelnek a padlóról, mert Neki tervei vannak velünk. Fogadjuk el a felénk nyújtott kezet, az értünk mondott imát, és ne érezzük, hogy mindig mindent viszonozni kell. Az, hogy elfogadjuk a segítséget, nem jelenti, hogy egy életre leköteleződnünk valakinek. Majd ha talpraálltunk, viszonozzuk másnak.
Mert az odaadott és az elfogadott szeretet végső soron mind-mind Istenben gyűlik össze.
- Könyörülj rajtunk, Uram!
- Könyörülj rajtunk!
