“Uram, köszönöm neked életem „nehéz embereit”,
akiken keresztül megpróbálod hitemet, szeretetemet,
akik által saját hibáimra figyelmeztetsz,
türelemre tanítasz és megérteted velem,
mit jelent a másiknak megbocsátani.
Add, hogy belássam: helyük és szerepük van az életemben,
még ha nem is előkelő-e hely és hálás e szerep.
Nélkülük szegényebb lennék, elbíznám magam,
talán még tőled is elfordulnék.
Ha nem is lehetünk igazi barátok, kérlek,
soha ne legyünk könyörtelen ellenségek,
tudjunk egymásra nézni, egymással szót váltani,
ha kell egymáson segíteni. Ámen”
(Reményik Sándor)