Az én Jézusom a Krisztus,
aki Hegyi Beszédében mondta:
„Ne aggódjatok hát a holnap miatt!
A holnap majd gondoskodik magáról!
Elég a mának a maga baja.” (Mt 6, 24)
A Szentírás lapjait gyakrabban forgató ember,
sokszor van vele úgy, hogy csak ki kell nyissa
a Könyvek könyvét és ott mindenre választ talál.
Ám be kell vallanunk néha pusztán
mentőövként használjuk ezt.
Jézus pedig, – leül és szól…
nagyon sok mindenről…
Ezek között az egyik legfontosabbat is elmondja:
Isten tudja mire van szükségetek, – ne aggódjatok!
Ha valóban követőim akartok lenni,
ha valóban hisztek Istenben,
akkor higgyetek a Gondviselésben.
Őbenne, aki odafentről figyel rátok
és viseli gondotokat.
Pedig lehet, hogy a ti gondjaitok
eltörpülnek a mellettetek levők
problémái mellett.
Ám ő mégis magán viseli mindnyájatokét.
Ne aggódjatok, mert Isten mindent tud!
Nektek pedig csak egy dolgot kell
jól megjegyezzetek: Ő nagyon szeret titeket!
Jézus mindent másodlagosnak tekint
az Isten Országához, az örökélethez képest.
De arra int bennünket,
hogy a múlttal fölösleges bajlódni,
hiszen úgysem lehet meg nem történté tenni.
A jövő miatt is kár aggódni,
mert annyiszor, – nem is úgy alakul,
ahogy azt mi elképzeljük.
Egyetlen fontos teendőnk van tehát,
– életünket Jézusra kell építenünk!
Csak akkor lehetünk biztonságban.
A fontos kérdés tehát,
– napi tetteinknek
van – e köze Krisztushoz,
az Ő igazságához, tanításához?
Mert Ő kész minden pillanatunkban
segítségünkre sietni.
Ehhez azonban
teljes nyitottság és bizalom szükséges.
Aki ráhagyatkozással bízza magát Krisztusra,
az nem csalatkozik.
De ne úgy hagyatkozzon rá,
hogy közben elmulasztja
kötelességeinek elvégzését.
Ebben a ráhagyatkozásban fontos azt is tudjuk,
hogy Isten nem mindig úgy segít rajtunk,
ahogyan azt mi elgondoljuk.
Helyes egyensúlyt kialakítva
a saját munkánk és törekvésünk,
valamint az Istenünk
szerető gondviselése között
minden problémát megoldhatunk.
Minden nehézséget képesek leszünk elviselni.
S akkor boldog és
megelégedett örömben telhet az életünk,
és szép vasárnapunk!
(Csukor Árpád)
Hála érte, – Néked Urunk:
Isten téged dicsérünk! – Te Deum laudamus