Vasárnap! (nagyböjt 2. vas. A év)

Az én Jézusom a Krisztus kinek színeváltozása
örömmel és csodálattal töltötte el az apostolokat.
A feladat, a küldetés nem csak feléjük hangzik,
felénk is: „Ez az én szeretett Fiam,
Őt hallgassátok!” (Mt 17, 5)

Nagyböjtünk elején, – a múlt vasárnap, –
a liturgia Jézus követesére hívott a pusztába,
hogy Vele együtt nézzünk szembe
életünk kísértéseivel,
és Vele győzzünk le azokat.
Jézus most felvisz minket a hegyre,
hogy ott az Ő emberi arcán szemlélhessük
Isten dicsőséges, ragyogó fényességét.
Előbb vállalta a puszta magányát,
a kísértéseket, – s ezen aratott győzelme után
lett része a fény és ragyogás.
Megváltó művének is ez az útja.
Feltámadásához szenvedése és halála árán jut.
A kiválasztottak előtt
kinyilvánította isteni dicsőségét.
Hogy ez a fény világítson szíveikben,
amikor majd elérkezik szenvedése és halála.
Számunkra is így válik Fényforrássá Jézus,
még szenvedéseink legsötétebb éjjelén is.
Életünk folyamán sokszor kell meghalljuk
Jézusunk szerető hívását
és vele felmennünk hegyére,
hogy ott szemléljük az Ő szeretete
és igazsága által fénylő Arcát.

„Uram jó nekünk itt lennünk,”
– mondhatjuk mi is.
Jó, hogy érezhetjük közelségét akár,
egy egy szép ünnep,
vagy más lelki program alkalmával.
Legszívesebben el sem mozdulnánk
Jézus mellől. Felvernénk sátrunkat,
s Őt hallgatnánk mindig.
Gyönyörködnénk fényben tündöklő ruhájában,
és nem szeretnénk visszatérni a világ zajába.
Az Úr azonban mást akar!
Visszaküld minket az életbe, hétköznapjainkba.
Az emberek, testvéreink, – sőt az ellenségeink közé.
Ám a hegyen tapasztaltak erejében
Őrá építhetjük életünk sorsát.
Mert bár le kell mindig jöjjünk a hegyről,
Vele mégis képesek leszünk
megbirkózni minden nehézséggel.
Be kell látnunk: a szenvedés
megváltoztathatatlan sötét eseményei
meg kell előzzék a feltámadás dicsőségét.
Szemügyre kell vennünk
életünk árnyékos és napos oldalait.
Hétköznapjaink problémáinak színfalai mögött
újra és újra,
– mindig erősebben kell irányuljunk Célunk felé.
A megfeszített és feltámadt
Krisztusba vetett hitünk szerint.
Így lesz színes és pompás az életünk.
Csak Ő vezethet bennünket a megdicsőülésre.
Nem szenvedések nélkül,
hanem éppen a szenvedéseken keresztül.