Az én Jézusom a Krisztus, kinek Jeruzsálembe való
bevonulására emlékezünk ezen a vasárnapon.
Pálmaágat lengetve köszönti Őt a nép:
„Áldott, aki jön az Úr nevében!
Hozsanna a magasságban!” (Mt 21, 9)
Szépséges és mély gondolatokkal teli Nagyhetünk
első napja ez. Több különleges és értékes
liturgikus elem is kötődik ehhez a naphoz.
A virágvasárnapi körmenet, a barkaszentelés,
az evangéliumként elhangzó szenvedéstörténet, – a passió.
Jeruzsálem népe örömujjongással üdvözölte
a szamárháton érkező Szabadítót.
Valódi, igaz királyként, – de szerényen, –
érkezett meg a város falai közé.
Ám a nép pusztán politikai hatalmat akart benne látni.
Aki majd fel fogja szabadítani őt
a római impérium alól.
A pálmaágakkal,
– melyet a mi kezünkben
barkaágak helyettesítenek, –
jelzett dicsőség, reménység és győzelem
valódi mélységét itt és ekkor, –
még senki sem értette.
Nem is érthette.
Virágvasárnap, – az ellentétek ünnepe!
Jézus ujjongva vonul be Jeruzsálembe,
hogy Nagypénteken kínok közt
menjen ki a vesztőhelyre – a Kálváriára.
Az emberek Istennek járó „Hozsannával” fogadják,
hogy pár nap múlva
Pilátus előtt „Feszítsd meg!” – et ordítsanak.
Most pálmaágakat terítenek eléje,
Nagypénteken súlyos gerendakereszttel
nehezítik Golgotára vezető útját.
Virágvasárnap, – az életünknek ünnepe!
Mert életünk is
az élet és a halál feszültsége között telik el.
De nem reménytelenségben!
Jézusunk értünk vállalt szenvedései adnak erőt
az élet kihívásainak közepette.
Az örök Király dicsőségének fényében
könnyebb megértenünk
életünk megalázottságának
és szenvedésének értékét.
Kereszténységünknek kell bennünk
kialakítani a tiszta szívből örvendező,
fenséges és győzedelmes lelkületet,
mert az Úr által ránk szabott életutunkat
gyenge és megtört lélekkel nem járhatjuk végig.
Dicsőségébe öltözködve,
– a halál legyőzőjének diadalszekere mellett, –
kezünkben barkaágakkal
akarunk majd vonulni, ott Fent,
az örök élet ragyogó verőfényében.
Szép virágvasárnapot!
(Csukor Árpád)