Szűz Máriától, a jóságos Anyától kapott vigasztalásról
(A lélek magányos beszélgetése)
Én vagyok a szép szeretet, a tisztaságos és szent félelem, a jóságos közbenjárás és édességes vigasztalás Anyja.
Ha tehát a nevemet hallod, ujjongj egész szívedben, tisztelettel hajolj meg és szívesen köszönts engem. Mert az Anyát tisztelve a Fiút is tiszteled, akinek Isten az atyja.
Én vagyok Mária, Jézus Anyja, és ez a nevem megmarad örökre. És kicsoda Jézus? Ő a Krisztus az élő Isten Fia. Ő a világ Üdvözítője, az ég és a föld királya, az angyalok Ura és a hívők Megváltója.
Ő a jámborok reménye, a hűségesek vigasztalása, a szelídek békéje, a szegények gazdagsága, az alázatosak dicsősége, a gyöngék erőssége, a tévelygők útja, a vakok világossága, a sánták botja, a kiszáradtak balzsama, a szenvedők enyhülése, a szorongatottak segítsége és az összes jók páratlan menedéke.
Áldjad a Fiút az Anyával együtt, és szeretni fog az Atya. Neki adj tiszteletet és dicsőséget, valahányszor engem akarsz valamivel megtisztelni. Az Ő dicsősége az én örömöm, és az én dicséretem az Ő megtisztelése. Tégy engem és Jézust pecsétként a szívedre, pecsétként a karodra.
Tehát akár állsz, akár ülsz, imádkozol vagy olvasol, írsz vagy dolgozol, Jézus és Mária gyakran legyen a szádban, de mindig legyen a szívedben.
(Részlet)