A békesség a szellem egyszerűsége, a lelkiismeret derűje, a lélek nyugalma, a szeretet köteléke.
A békesség a rend, a bennünk lévő harmónia, szüntelen öröm, ami a jó lelkiismeret tanúságából születik, annak a szívnek szent örvendezése, amelyben Isten uralkodik.
A békesség a tökéletesség útja, vagy még inkább: a békében található meg a tökéletesség.
A démon pedig, aki mindezt nagyon jól tudja, minden erejét beveti, hogy elvegye békességünket.
A léleknek csak egy dolog miatt kell szomorkodnia: ha megbántotta az Istent.
De még ezen a ponton is legyünk nagyon óvatosak: bánnunk kell hibáinkat, de békés fájdalommal, mindig bízva az isteni irgalomban.
Óvakodjunk bizonyos szemrehányásokkal és lelkiismeret-furdalásokkal szemben, ezek leggyakrabban az ellenségtől jönnek, hogy megzavarják Istenben való békénket.
Ha a lelkiismeret-furdalás és a szemrehányások alázatosabbá és buzgóvá tesznek a jócselekedetekre, anélkül, hogy elvesztenénk bizalmunkat Istenben, biztosak lehetünk benne, hogy Istentől jönnek.
De ha megzavarnak, félénké, gyanakvóvá, lustává, hanyaggá tesznek, akkor biztosra vehetjük, hogy a démontól jönnek; űzzük hát el őket, és találjunk menedéket az Istenbe vetett bizalomban.