Az én Jézusom a Krisztus, aki megkérdezte
tanítványaitól: „Kinek tartják
az emberek az Emberfiát?” (Mt 16, 13)
Miért kellett ez a kérdés és erre a válasz?
Hisz Ő mindig jól tudta, – kicsoda.
Földi éltének minden pillanatában átélte,
– gúnyt, meg nem értést, sőt még a halált is
vállalva érte, – hogy Ő, – az Isten Fia.
A kérdést azért tette fel és teszi fel ma is,
hogy övéi döbbenjenek rá valódi énjére.
Kérdésének elhangzása óta hány és hány
kötetet tenne ki, ha leírnák, mit tartottak felőle
filozófusok, teológusok, tudósok!
A barátai, ellenségei, – az évszázadok folyamán!
Mondták róla, hogy világbarát,
mások azt, hogy világgyűlölő.
Társadalmi forradalmár. Igazi proletár vértanú.
Rajongó. Mítosz a mítoszok között.
Gyermek- és ifjúkorunk „tudományos”
állítása volt Róla, – hogy nem is létezett.
De nem is az a lényeg, hogy mit állítottak
és mit állítanak Róla.
A lényeg, – „Ti kinek tartotok, – engem?”
Ez minden kor minden emberéhez szól.
De a még fontosabb kérdés:
„Te kinek tartasz engem?”
A válasz pedig, – mindnyájunk számára, –
sorsdöntő.
Ez a kérdés éppen a mi érdekünkben hangzik föl
szívünk legmélyén.
Ember- és istenkereső gyötrelmes
és boldogító legmélyünkben.
Válaszomon múlik, van-e igaz Istenem,
megtalálom-e az embertársamat,
és megtalálom-e, – önmagamat.
Ha tudom vallani és hinni,
s ha még nem tudom kimondani és hinni,
akkor pedig, – még inkább,
szükséges keresnem a választ:
miért is történt,
hogy az Isten emberré lett,
és az ember Isten életébe,
– Jézus Krisztus által, – felvétetett?
Életemben kell megmutatkozzon az,
hogy számomra Jézus
a világ világossága, a jó pásztor,
az igazi szőlőtő, az Élet Kenyere,
a Feltámadás és az Élet.
Aki arra született és azért jött a világra,
hogy tanúságot tegyen az igazságról.
Kérdése alól
egyikünk sem vonhatja ki magát.
A keresztény közösség,
és az egyes ember sem mondhat le
a kérdésre adott válasz megfogalmazásáról.
A választ, mint újra és újra felelevenített vallomást,
ismételten tudatosítanunk kell magunkban.
Így vezet el bennünket
a Jézussal való személyes találkozáshoz,
a Vele való boldog Élethez.
Szép vasárnapot!
(Csukor Árpád)