Az én Jézusom a Krisztus, aki
„ kiüresítette magát, … engedelmes lett értünk
mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.
Ezért Isten felmagasztalta,
és olyan nevet adott néki,
amely fölötte áll minden névnek.”
(Fil 2,8-9)
A virágvasárnapi szentleckében és az
evangélium (passió) előtti versben hangzik el
ez az ókeresztény liturgia himnusz részlet,
– mint gyönyörű hitvallás.
Rövid összefoglalásban elmondja Krisztus
egész földi életét.
Mert attól a pillanattól kezdve,
amikor a názáreti Szűz méhébe csendben leszállt
az örök Ige, – és egyesült a romlandó
emberi természettel
egészen a kereszthalálig és a pokolra szállásig
nem történik más,
mint a második isteni Személy
megalázkodása, önkiüresítése.
Istenünk nem csak
az égi magasságokból szemléli
teremtményeinek földi vergődését.
Ő maga is teremtményei szemével
akarja látni a világot,
saját testében érezni
a betlehemi éjszaka hidegét,
az éhséget, szomjúságot, kimerültséget,
az ostor csapásait, a tövisek szúrásait,
a szögek élét és a haldoklás görcseit.
Saját maga akarja tapasztalni a számkivetés,
a hálátlanság és az árulás,
a magány
és az Istentől való elhagyatottság kínjait.
Sőt leszáll a legmélyebb pontra is,
a holtak országába, ahol az öröm megszűnik
és minden remény kialszik.
De Ő a kereszt győzedelmi jelével vonul be oda,
ahová mások a bűn láncaitól megbilincselve.
A halál és pokolra szállás
a felmagasztalás első lépcsője lett Számára.
Negyven nap múlva tanítványai szeme láttára
felemelkedett égi trónjára.
Pünkösdkor pedig a Szentlélek erejéből
megszületik az Egyház,
az Ő Titokzatos Teste, a megváltottak közössége,
és elterjed az egész világon.
Amikor tehát Hamvazószerdától Pünkösdig
végigjárjuk Urunk útját a megaláztatásig
és a megaláztatástól a felmagasztalásig,
saját magunk számára is kijelöljük a helyes utat.
Csak a keresztút végén virrad fel
a Feltámadás Hajnala!
Jézus tehát nem csak külsejét tekintve lett
hasonló az emberhez. Felvállalta sorsunkat.
Mindenestül ember lett.
Ő, aki emberré lett értünk,
nem engedi, hogy az ember elembertelenedjen.
Az évről évre megünnepelt Húsvét számunkra is
legyen az engedelmesség, az önkiüresítés
és az Atya iránti szeretet iskolája,
míg alkalmassá nem válunk arra,
hogy minket is felmagasztaljon az Isten.
(Csukor Árpád)