Az én Jézusom a Krisztus, aki tanítványait
tanítani és keresztelni küldi,
„az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevére!”
(Mt 28, 19) E szavak pedig azt mutatják,
hogy az Egyház már egészen
a kezdetektől fogva vallotta
a Szentháromság titkát.
E titokra való irányultság
Isten belső életének végtelen gazdagságát
sejteti meg velünk. Boldogok lehetünk,
mert hitünk bizonyossága mondja nekünk,
hogy ebben a gazdagságban,
– kegyelmi életünk által, –
már most is részesülünk,
de beteljesedése az Örök Élet lesz.
Hitünknek ez, – legnagyobb Titka!
A hívő ember szívéhez oly közel van,
bár értelmünk fel nem foghatja.
A háromszemélyű egy Istennek
megvallásával lettünk keresztények.
Az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevében
kezdjük és fejezzük be imáinkat.
Életünk legnagyobb öröme és boldogsága,
hogy az Atyának gyermekei,
a Fiúnak testvérei és a bennünk lakó
Szentléleknek templomai lehetünk.
Május lévén
nem tudok nem gondolni arra,
– ezen a szép ünnepen, –
hogy a Boldogságos Szűz Mária
„az Atya Istennek kedves szép leánya,
Krisztus Jézus Anyja
és a Szentlélek mátkája!”
Egész életünk, – mint Máriáé, –
úton levés
szép reményünk beteljesedése felé.
S mindaz,
amit Isten nekünk akar ajándékozni,
Máriában, Isten Anyjában
és a mi égi Édesanyánkban,
már tökéletesen megvalósult.
Ő, kinek testben és lélekben való
mennybevétele mindnyájunk számára
a biztos remény jele,
nekünk megmutatja biztos,
jövőben megvalósuló Célunkat.
Krisztusunk pedig,
aki Testével és Vérével táplál minket,
ennek a szentségnek vételében,
– már most, itt a földi létben, –
az örök élettel ízleltet meg minket.
Máriában
tökéletesen megvalósulva láthatjuk,
ahogyan Isten közeledik
üdvözíteni akarásával
az emberhez.
És hogy miként ölel át szeretetével.
Példánk kell legyen
az Istenre figyelmesen hallgató Szűz!
Mária hitéhez hasonló hittel kell
Isten kezébe adjuk magunkat
és ráhagyatkoznunk az Ő akaratára.
A Máriától született,
feláldozott áldozati Bárány,
– ott a kereszten haldokolva,
anyául adta a tanítványnak,
s ebben, – minket is,
Mária gyermekeinek.
Ő, – a Szeplőtelen, – így kapcsolódott
Istennek üdvözítő művéhez
és ezzel lett a születő Egyháznak Anyja
és nekünk is, – Anyánk.
Maradjunk meg Szép Szeretetében!
(Csukor Árpád)