Az én Jézusom a Krisztus, –
aki 12 éves korában elmaradt szüleitől,
Amikor azok rátaláltak, nem értették szavait:
„nekem Atyám dolgaiban
kell lennem!” (Lk 2, 52)
Egy család életében,
nem mindig egyszerű tudomásul venni azt,
hogy az ifjak akarják megfogalmazni
a jövő üzenetét.
Még a Szentcsalád életében is mintha
megtorpanást jelentett volna Jézusnak,
szinte kamaszkori küldetéstudata.
A jövő azonban, – Őt igazolta!
Ebben a jelenetben szinte
saját kamaszkori engedetlenségünket
láthatjuk, – mintegy belevetítve.
Mert azoknak egy része is,
már a ma feladatait fogalmazták meg.
Kár, hogy mi olyan könnyen
adtuk fel álmainkat.
Pedig életünkből talán éppen
ezeknek az ifjúkori álmainknak
megvalósulásai hiányoznak.
Talán éppen ennek következménye,
hogy sorozatosan
a legrosszabb döntéseinket hozzuk.
Ezek a döntések pedig,
legtöbbször végtelenül tragikusak.
Különösen akkor,
amikor az élet és személy méltósága felett
a kényelmi szempontok érvényesülnek.
A Szentcsalád lelkiségéből kellene
minden családnak erőt meríteni!
Ezzel szemben családjainkhoz
nem a Három király érkezik
a hit, remény és szeretet ajándékaival,
hanem Heródes gyilkos pribékjei!
Akik még az Anyaméh Szentélyében
elvégzik gyilkos munkájukat.
Édes Hazánk pedig belezuhan,
mondhatjuk, – bele szégyenkezik, –
a népirtások gyilkos statisztikájába.
A kommunizmus 100 milliós,
a Holokauszt 6 milliós áldozata után,
már jóval meghaladja a 7 milliót,
az Anyaméh vesztőhelyén kioltott
magyar élet!
A megmaradt felnövekvő ifjúságot pedig
demoralizálja az elvált szülők
gyermeteg panaszáradata.
Amikor maguk a szülők
nyomorítják meg gyermekeiket,
valamiféle önigazoló nyavalygással.
Pedig szinte minden esetben
az életre szóló ígéreteik
becstelen be nem tartásáról van szó!
Bárcsak visszajönnének,
azok a régi, – kamaszkori, ifjúkori – álmaink!
Ha pedig nincs hozzá erőnk,
adjunk helyet a mai kamaszok
prófétai üzenetének.
12 éves Jézus Krisztus,
– kamaszok Királya, –
tanítsd nemzetünket!
Fegyelmezd a felnőtteket.
A növekedéshez és az engedelmességhez,
nyújtsd erődet,
mely szülőt és gyermeket egyaránt kötelez.
Minden hitéhez
és magyarságához hű családban!
Az elkövetkező Újesztendőben is, –
de az elkövetkező századokban is!
Szép vasárnapot!
(Csukor Árpád)