Az én Jézusom a Krisztus, amikor a világ
végéről szól, – többek között ezt mondja:
„Az emberek megdermednek a rémülettől,
miközben várják, hogy mi történik
a világgal.” (Lk 21, 26)
Az adventi időszak kezdetén
Jézusnak végső időkről szóló szavait
tárja elénk az evangélium.
Jelekről szól, melyek félelmetesek
és rendkívüliek.
Sokszor úgy tűnik, mindezek éppen
a mai időkben látszanak beteljesülni.
Annak következménye ez,
hogy korunkban, – egy nagy falu lett a világ.
Pillanatok alatt értesülhetünk
minden katasztrófáról, s a képek jelenbe
és közelbe hozzák a történteket.
Az Isten-hívő ember ezzel szemben tudja,
hogy élete biztonságban van
Istenének gondviselő kezében.
Ez azonban könnyelműségre
nem adhat okot neki.
Életének minden percéről
számot kell adjon!
Isten pedig, – jelenlétével mellette áll,
erősíti és bátorítja őt.
Rábízhatjuk magunkat
a történelmi viharokban is.
Világvégi jelenségek közepette is.
És ha Ő velünk van, – Általa, –
minden nehézségen
felül tudunk emelkedni.
Jézus Krisztus emberségében jól ismerte,
– hisz Ő is megélte, –
a létnek bizonytalanságát, aggodalmát,
önmaga kiszolgáltatottságát.
A hívő embernek is,
– még ha hisz Istenében, hisz a világban
és az emberben is, –
még neki is szörnyűségesnek tűnik a világ.
Hatalmasan vaknak és brutálisnak.
Amint lökdösi az embert ide-oda.
Annak ellenére,
hogy oly szépen berendezte
az ember a világot,
– hőserővel lakhatóvá tette, –
jól tudja, léte mégis
csak a pókhálónyi szálon függ.
Tönkreteheti tűz (atom),
földrengés vagy tengerár…
Ám legdrámaiabban
erkölcsének megbomlása.
A férfi, nő, – elveszített önazonossága.
A család s a nemzet eszméjének
teljes kifosztása.
A figyelmeztetés elhangzott:
nem tudhatjuk előre sem az órát,
sem a napot!
Tiszta lelkiismerettel kell
állandó készenlétben élnünk!
Az advent az Úr eljövetelére való
várakozás ideje.
Isten szeretetének jeleit várjuk.
Jeleket, amelyek bennünket hitre vezetnek.
Amivel Isten szeretetét,
megváltásunk titkát tudjuk elfogadni,
mint idei karácsonyunknak Ajándékát.
A csillogó adventi kavalkád,
könnyen letéríthet bennünket
a hitnek ezen útjáról.
Mi azonban figyeljünk a legfontosabbra:
Jézus Krisztus hitünk által
szülessen meg, – szívünkben!
(Csukor Árpád)