Az én Jézusom a Krisztus, kinek érkezését
Keresztelő János hirdetve, – Izaiást idézte:
„Minden ember meglátja
az Isten üdvösségét!” (Lk 3, 6)
Abban az esetben, ha fel tudunk készülni
fogadására! Vagyis előbb szükséges a
minél tökéletesebb rendcsinálás, útelőkészítés,
és csak utána következhet a rátalálás,
a felismerés boldog öröme és gazdagsága.
Ki kell tépnünk magunkból a hitetlenség
lelki ürességét, kislelkűségünk gyávaságát.
Kevélységünk és gőgjeink hegyeit
le kell hordanunk.
Bűneink görbe útjait ki kell egyenesítenünk.
Bennünk élő kevés erényeink
göröngyös útjait el kell simítanunk.
Egy biztos: Krisztus már eljött
és itt él közöttünk! Ez tény!
Szomorú, hogy jelenléte oly sokszor
elhomályosodik előttünk.
El fog érkezni az a pillanat,
amikor viszont önként ugyan,
de mégis kénytelenek leszünk
alázattal meghajolni Előtte!
Az évenként újra és újra visszatérő adventek
vannak hivatva életünkben, hogy átéljük,
ez az „újra eljövetele” meg fog történni!
A világ a bűn sötétjében vergődött,
amikor az isteni Fény, – Gyermekként, –
először jött. Karácsony éjjelén pedig
évenként jelenik meg újra és újra.
Hogy fényével megvilágosítsa szíveinket,
melyek e nélkül a felragyogó Fény nélkül,
a bűn sötétjébe ragadnának.
A karácsony van hivatva arra,
hogy fényben állítsa elénk a Gyermeket,
akiről ennek a fénynek birtokában
már meg tudjuk hitünkkel állapítani,
hogy Ő az Istennek egyszülött Fia!
Akiben minden embernek
meg kell látni, – Isten dicsőségét!
Előtte, – az örök Ige előtt, –
kell hódoljon az egész világ,
mint ahogyan hajdanán előtte hódoltak
a messze keletről jöttek,
kiket ezért a történelem bölcseknek nevez.
Soha sem szabad elfelednünk,
hogy nem csupán egy Jászolban
ránk mosolygó Kisdedet fogunk ünnepelni,
hanem abban a Kisdedben
magát a világ Urát köszöntjük.
Akiben mi is rátalálunk Isten dicsőségére!
Aki előtt az egész világ hódolni tartozik.
Aki hatalmával,
– keresztjével és feltámadásával, –
hitünk által, – Isten gyermekeivé tesz bennünket.
Őt engeszteljük adventi lemondásainkkal,
jócselekedeteinkkel, keresztviseléseinkkel,
és kérleljük könyörgéseinkkel,
hogy adja meg szívünk békéjét és nyugalmát.
Tegye nyilvánvalóvá a világ előtt
Isten dicsőségét!
(Csukor Árpád)