– Idézetek a Lélekről Pál apostol leveleiből –
Balgaság volna azt gondolni, hogy Isten csupán egy látható világot teremtett. A Szentírásból tudjuk, hogy Isten szellem, és Vele kapcsolatot teremteni szellemi, lelki síkon lehetséges, testileg nem. Kell tehát, hogy létezzen a tér-és-idő világán túl egyfajta lelki sík.
Az Istentől elszakadt ember, földi élete során be van zárva a természettörvény korlátai közé. De van ezen túl! És Jézus megmutatta, merre kell menni, hogyan kell élni, mert ebből kitörni csak felfelé lehetséges, a Lélek eszközeivel. Az igazi szabadság ott vár minket, felülemelkedve a világon – Istenben. Ez a lelki sík már az örök élet kezdete, ami nem szűnik meg a test mulandóságaival. Ebbe belekapcsolódni mindenki számára már földi élete során lehetséges, sőt áldásos és szükséges is, azzal, hogy lelki életet élünk. A Szentlélek hangját és iránymutatását csak itt érzékeljük, őáltala kapcsolódunk össze Isten akaratával, és végtelen szeretetével.
Soha ne tévesszük szem elől, hogy kereszténységünk alapvető célja az örök élet (és nem a földi életünk boldogsága). Fontos tehát, hogy lelki életünk is legyen, lelki kincseket gyűjtsünk, amire a mindennapi életünk kiváló terep. Sohasem késő elkezdeni. A Szentírás olvasás, az imádság, a lelkivezetés, lelki olvasmányok, lelkigyakorlatok és a szeretet cselekedetei mind mind ezen az úton erősítenek bennünket.
Pál apostol kiemelt szeretettel írt erről a leveleiben. Ízelítőnek álljon itt tőle néhány szakasz, a teljesség igénye nélkül. Pünkösd előtt különösen szép és értékes olvasmányok ezek, forgassuk nyitott szívvel!
„Mert ha test szerint éltek, biztosan meghaltok, de ha Lélekkel megölitek a test szerinti tetteket, élni fogtok.” (Róm 8,13)
„A Lélek maga tesz tanúságot lelkünkben, hogy Isten gyermekei vagyunk.” (Róm 8,16)
„A természet ugyanis mulandóságnak van alávetve, nem mert akarja, hanem amiatt, aki abban a reményben vetette alá, hogy a mulandóság szolgai állapotából majd felszabadul az Isten fiainak dicsőséges szabadságára.” (Róm 8,20-21)
„Ha tehát reméljük, amit nem látunk, várjuk állhatatosan. Gyöngeségünkben segítségünkre siet a Lélek, mert még azt sem tudjuk, hogyan kell helyesen imádkoznunk. A Lélek azonban maga jár közben értünk, szavakba nem önthető sóhajtozásokkal. ” (Róm 8,25-26)
„Ne vezessétek félre magatokat: Istent nem lehet kijátszani. Mert amit az ember vet, azt fogja aratni is; hiszen aki testének vet, a testből arat majd romlást, aki pedig a Léleknek vet, a Lélekből arat majd örök életet. Ne fáradjunk bele a jótettekbe, mert ha el nem lankadunk, annak idején majd aratni is fogunk. Tehát amíg időnk van, tegyünk jót mindenkivel, főképpen pedig hittestvéreinkkel.” (Gal 6,7-10)
„A lelki adományok ugyan különfélék, a Lélek azonban ugyanaz. A szolgálatok is különfélék, de az Úr ugyanaz.” (1Kor 12,4-5)
„A Lélek megnyilvánulásait mindenki azért kapja, hogy használjon vele.” (1Kor 12,7)
„Mi nem a világ lelkét kaptuk, hanem az Istentől eredő Lelket, hogy megismerjük, amit az Isten a kegyelemben ajándékozott nekünk. Erről beszélünk is, de nem az emberi bölcsesség tanította szavakkal, hanem ahogy a Lélek tanít, lelki embereknek lelkieket nyújtva. A testi ember nem fogja fel, ami az Isten Lelkéből ered. Balgaságnak tartja, s nem képes megérteni, mert lelkileg kellene megítélnie.” (1Kor 2,12-14)
„Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, nyomorultabbak vagyunk minden más embernél.”(1Kor 15,19)
„És amint hordtuk a földi ember képét, úgy hordani fogjuk a mennyeinek képét is. Mondom pedig, testvérek, hogy test és vér nem örökölheti Isten országát, sem a romlandóság nem fogja örökölni a romolhatatlanságot.” (1Kor 15,49-50)