Az én Jézusom a Krisztus, aki
búcsúbeszédében ezt mondta övéinek:
„ … a Vigasztaló, a Szentlélek,
akit majd a nevemben küld az Atya,
megtanít titeket mindenre.”
(Jn 14, 26)
Pünkösd vasárnapja teljessé teszi
a húsvéti időszakot. Arra hív minket,
hogy nyissuk meg értelmünket és szívünket
a Szentlélek érkezése előtt.
Ő a legfőbb Ajándék,
akit Jézus nekünk nyújt halálával,
feltámadásával és mennybemenetelével.
Az, hogy mi keresztények vagyunk,
nem azt jelenti, hogy egy bizonyos
kultúrához tartozunk, hanem azt, hogy
életünket Jézus személyéhez kötjük.
Rajta keresztül pedig, – Atyjához.
Hogy ez számunkra megvalósuljon,
ezért árasztja ránk Lelkét az Úr.
Ennek a Léleknek, – a Szeretet Lelkének, –
köszönhetően mindnyájan
Jézus életét élhetjük világunkban.
A Lélek tanít meg nekünk mindent!
Legfőképpen az egyetlen dolgot,
ami igazán nélkülözhetetlen
a számunkra: SZERETNI!
Méghozzá úgy szeretni,
ahogyan az Isten szeret!
Nem mond a Lélek mást, mint Jézus.
De Általa Jézus tanítása lesz bennünk
élővé és válik működőképessé.
A Lélek Ereje teszi bennünk azt,
hogy az idő, – amelyen életünk
egyre előbbre és feljebb halad, –
ne törölje és ne gyengítse bennünk
Jézus tanítását.
Ne váljon az bennünk erőt vesztetté.
A Szentlélek ülteti be szívünkbe
a szépséges jézusi tanítást.
Ő segíti, hogy azt magunkévá tegyük.
Hogy teljes mértékben életünk, –
lelkünk és testünk részévé váljon.
Ugyanakkor Ő készít fel bennünket arra,
hogy képesek legyünk befogadni
Jézusunk szavait és példaadását.
Amikor tehát lángoló örömmel
fogadjuk Jézust a szívünkbe,
ez bennünk a Szentlélek műve!
Akkor miért nem válunk
mindnyájan szentté a világon?
Mert Isten csak azoknak nyújtja
Szentlelkét, – akik hittel és szeretettel
hallgatják Szavát,
– Üdvösséget termő Üzenetét!
Akik azt tettekre is váltják!
Sokan vallják magukat kereszténynek,
– mintha ez ma hazánkban
újra divattá válna, –
de roppant kevesen élnek
krisztusi módon!
Hitünk csak erőtlen próbálkozás
a Szentlélek Úristen nélkül.
Annak felfrissítő lendülete nélkül,
pusztán az emberi törekvés szintjén
ragadunk le, ám gyümölcsöt
szinte képtelenek vagyunk hozni.
Világunkból éppen ez a Lélekre való
hagyatkozás hiányzik.
Ha hívjuk, – a Lélek jön!
De akkor halljuk meg szavát!
És kövessük!
Így ünnepeljük ezt, – egy életen át!
(Csukor Árpád)