Az én Jézusom a Krisztus, aki meghagyta
tanítványainak, – telepítsék le
az Őt követő tömeget.
Sőt felszólítja őket:
„Ti adjatok nekik enni!” (Lk 9, 13)
Jól ismert a történet.
Mindegyik evangélium elmondja.
Úrnapján különösképpen is
meg kell látnunk benne magunkat,
és a minket Önmaga
Testével és Vérével tápláló Urunkat.
A tanítványok, akkor is és azóta is,
– ma is, – oly könnyen mondják az Úrnak:
„éhesek, – küldd el őket!”
Pedig hányszor tapasztalták már
gyógyító, halálból életre hozó,
vihart lecsendesítő,
ezreket tápláló csodáit!
Az Úr pedig,
– éppen mert bízik bennük, –
kimondja: nektek kell
megoldani ezt a problémát.
Pontosabban:
veletek akarom megoldani!
Ezt jelenti Jézus válasza.
Ezt üzeni ma is, – nekünk is:
„nektek, – Velem, ez lehetséges!”
Mert az Úrral mi mindig
sokkal többre vagyunk képesek,
mint azt gondolnánk.
Többre, mint amihez erőt,
időt, tehetséget,
energiát érzünk magunkban.
Ám ehhez a valóságos,
az életünkbe beépülő,
azt hordozó csodához
mindenekelőtt és feltétlenül
szükséges valami!
Tudnunk kell,
– nem csak birtokolni amink van,
és Istentől várni valami
rajtunk kívül eső megoldást,
hanem amink van,
– az Ő kezébe tenni!”
Azt a keveset, amink van,
azt az „öt kenyeret és két halat,”
azt az erőt, időt,
készségeket, képességeket…
A jó szív talál megoldást.
Enni adni az éhezőknek,
de észreveszi azokat is,
akiknek a lelke éhezik a szeretetre.
Sokan sokat tehetünk egymásért!
A segítség lehet anyagi,
de ugyanilyen fontos,
hogy lelki vakságban, válságban is
embertársaink mellé álljunk.
Mindnyájunknak kell legyen lehetősége,
hogy segítsünk egymáson.
Ezt a mondatot: „Ti adjatok nekik enni!”
– már az egyházatyák is mindig
az egyházra mutató mondatként értelmezték.
Övéit rendelte az Úr
ennek a feladatnak elvégzésére.
Nekünk pedig az egyházban kell
erre a munkára, „tápláljuk” magunkat.
Erőt ehhez
csak az Úr Testéből nyerhetünk.
Abból a Testből, az Eucharisztiából,
amelyet fényességgel,
– harangszóval, énekekkel,
Őt még az utcákra is kivivő körmenettel, –
ma ünnepel az Egyház.
Az Istenünkkel megélt egységben,
az Eucharisztia által kapott Erővel
vagyunk csak képesek
táplálni, – a többieket!
Szépen fenséges Ünnepet!
(Csukor Árpád)